Barczi Attila: A Bakony természettudományi kutatásának eredményei 24. - A Tihanyi-félsziget talajai (Zirc, 2000)
SZAKIRODALMI ÁTTEKINTÉS - TÁJÉRTÉKELÉS TALAJTANI ALAPOKON
SZAKIRODALMI ÁTTEKINTÉS Tájértékelés talajtani alapokon A tájelemzés elsődleges feladata a kiválasztott terület természeti adottságainak felmérése, majd javaslattétel a táj védelmére, ápolására. Az értékelés során minden ökológiai, ökonómiai és területrendezési szempontot figyelembe kell venni, és azt szembe kell állítani a tájpotenciált használó társadalmi igényekkel. A komplexitás szem előtt tartása tehát fontos feladat, de a talajok hangsúlyos szerepet kaphatnak (HARRACH 1973). A talajok jelentősége a tájértékelésben VÁRALLYAY (1994a,b) szerint a fenntartható tájhasználat egyik legfontosabb alappillérét a talajokról szóló adatok jelentik. A talaj funkcióit a következőkben foglalja össze: a legfontosabb - feltételesen megújuló - természeti erőforrás; más természeti erőforrások integrátora, reaktora és transzformátora; a biomassza-produkció színtere; a hőmérséklet, tápelemek és a víz természetes tárolóközege; természetes szűrő; nagy kapacitású pufferközeg és fontos génrezervoár. Mindez egy eddiginél sokkal differenciáltabb, sokszínűbb és árnyaltabb talajértékelést és talajhasználati szemléletet tesz szükségessé. Hasonló felsorolással találkozunk más szerzők műveiben is, kiegészítve azzal, hogy a talaj egyben a technikai hasznosítási lehetőségek nyersanyaga; az építkezések helye, valamint a föld- és kultúrtörténet archívuma (HABER-SALZWEDEL 1992, BLUM 1994, HARRACH 1987, 1992). HARRACH (1993) a talajok ökológiai szerepét a következőképpen tagolja: szabályozó szerep (anyagkörforgás, szűrő és tompító hatás, vízgazdálkodás stb.), élettér és termékenységi (növényi produkció) szerep. A talaj többrétű hasznosításakor konfliktusok léphetnek fel. Ilyenek pl. a mezőgazdaság, a vízgazdálkodás, a hulladékgazdálkodás, a természetvédelem, a szabadidős hasznosítás és a táj esztétikája közötti konfliktushelyzetek. A talajok ökológiai szerepét veszélyeztető tényezők: a talajok tömörödése, az erózió, a talajélet romlása, a szennyezőanyag-terhelés. A termőhelyhez alkalmazkodó talajhasználat figyelembe veszi a táj ápolását, a táj arculatának megóvását, valamint a talajok és ökológiai szerepük védelmét. LÁNG (1994) összefoglalja a fenntarthatóság definícióit. Az elmúlt 40 év talajhasználata és a mezőgazdálkodás fenntarthatósága közötti ellentmondást a talajok kedvezőtlen irányú változásaiban: az erózió felgyorsulásában, a talajszerkezet romlásában és a tömörödésben, a talajsavanyodásb an és a másodlagos szikesedésben látja. WEBSTER és BECKETT (1968) a talajtérképek minősítése és a talajtérképezési alapelvek rögzítése mellett értékelték a térképek hasznosíthatóságát. A térképeket többcélú tájvizsgálatra is alkalmasnak ítélték. DAVIDSON (1980) rögzítette a talajok szerepét a táj vizsgálatban. A talajtípusokat, a talajok adatait, a talaj térképeket alapvető információként jelenítette meg. A talaj térképezés, mint a tájértékelés egyik alapeleme, DENT és YOUNG (1981) munkájában is jelentős szerepet tölt be. BEEK (1987) azon a véleményen van, hogy a talajtannak vezető szerepe lehet a tájértékelésben. BRADY (1990) a talajtérképek használatának sokszínűségét emeli ki. Mind a növénytermesztés, mind a táj- és településtervezés céljaira
