Veress Márton: A Bakony természettudományi kutatásának eredményei 23. - Az Északi-Bakony fedett karsztja (Zirc, 1999)

BEVEZETÉS

A karbonátos kőzetekbe került csapadékvíz a kőzet réseiben, repedéseiben elszivárog. A vízvezetés intenzitása az idő múlásával fokozódik, ugyanis a rések, repedések mentén végbemenő oldódás hatására azok szélessége növekszik. Miután a vízelvezetés miatt a karszton vízhálózat nem alakul ki vagy visszafejlődik, a karszt felszínét völgyek (eltekintve az epigenetikus eredetűektől) sem tagolják. A karszt környezetében végbemenő intenzív felszínpusztulás következtében a tagolatlan térszínek fennsíkokat képeznek. A beszivárgó csapadékvíz mindaddig szivároghat lefelé a kőzetben, amíg a fennsíkot övező térszín magasságát eléri. Ekkor oldalirányba áramolva (és visszaduzzadva) képezi az áramló karsztvízövet. Ennek felülete a karsztvízszint. Ahol az áramló karsztvíz vize kilép a karsztból, karsztforrások alakulnak ki. Ha a karsztvízszint felett vízzáró kőzet települ, a karsztosodó kőzetben itt is kialakulhat egy, a környezetéhez képest magasabb helyzetű, áramló karsztvízöv (karsztvízemelet). A környező térszín magasságával közel megegyező áramló karsztvíz a középkarsztvízöv, míg az ennél alacsonyabb helyzetű a mélykarsztvízöv. A Bakony hegység középkarsztvizét főkarsztvíznek nevezik, miután a triász fődolomitban fejlődött ki. A karsztvízszint feletti kőzettömegben csapadékosabb időben víz szivároghat fentről lefelé. A leszivárgó víz zónája a leszálló karsztvízöv. Említettük, a karszt lehet fedett vagy fedetlen. Előző esetben a karbonátos kőzeteket nem karsztosodó kőzet fedi, utóbbi esetben fedőüledék nincs, legfeljebb talaj fedi a kőzetet. A fedett karszt fedőüledékei lehetnek vízzárók (eltemetett karszt) vagy fedetlenek (rejtett karszt). A Bakony hegységben fedett és fedetlen karsztok váltakozhatnak. Eltemetett karsztjain a fedőüledék kavics, rejtett karsztjain lösz. A karsztokat vízforgalmuk és kialakulási koruk figyelembevételével is csoportosítják. Akkor, ha a fedetlen karszt a környező nem karsztos térszínekről vizet kap a karszt allogén, ha nem kap, autogén. Akkor, ha a karsztosodás a földtörténeti múltban játszódott le, a karszt paleokarszt. Ha a karszt kialakulása a holocénben történt és jelenleg is aktív, recens, ha nem aktív, fosszilis. (Természetesen a paleokarsztok fosszilis karsztok.) A karsztterületek formakincsét felszíni és felszín alattiakra különítik. A felszíni karsztformák közös jellemzője a lefolyástalanságuk. Képződhetnek fedetlen, illetve fedett karszton. A fedetlen karsztos formák sorában a leggyakoribb az oldásos töbör (dolina), amely változatos méretű és eredetű, közel tál alakú, vízelvezető járat nélküli mélyedés. Az oldásos töbrök helyi, talaj alatti leoldódás során képződnek. E töbörtípusnak számos változata alakulhat ki. (Pl. ha a szomszédos töbrök összenőnek, uvalák jönnek létre.) A szakadéktöbrök nem a kőzetfelszín leoldódásával, hanem barlangok mennyezetének beomlásával alakulnak ki. Allogén karsztok kőzethatárain víznyelők képződnek, ugyanis a határoló nem karsztos kőzetekből felépülő felszínek vízfolyásai völgyeket alakítanak ki. A völgyek vízfolyásai a kőzethatáron a karszt belsejébe jutnak. A völgy a kőzethatáron ellenesésű lejtővel zárul (vakvölgy). Elvégződésénél olyan lefolyástalan mélyedés képződik, amely vízelvezető járattal rendelkezik (víznyelő). Eltemetett karsztokon, ahol a völgy átöröklődik a fekü karbonátos kőzetre, völgyi kőzethatár alakul ki víznyelővel. A völgymélyülés során a völgyi kőzethatár a völgyfő irányába tolódik el (hátrál). Ennek megfelelően a víznyelőképződés helye is vándorol. A már kialakult víznyelők töbrökké alakulnak (víznyelő töbör). Rejtett karsztokon a fedő üledékeken átszivárgó oldószer oldja a karbonátos kőzetet, olyan anyaghiány keletkezik a fekü felszínén vagy a feküben, amelyet a fedőkőzet többé-kevésbé kitölt. Ezáltal a felszínen mélyedés alakul ki.