Veress Márton: A Bakony természettudományi kutatásának eredményei 23. - Az Északi-Bakony fedett karsztja (Zirc, 1999)

BEVEZETÉS

A fedett karsztos töbrök típusait is elkülönítik, amelyek az alábbiak. Átöröklődéses töbör alakul ki, ha a fedő összeálló kőzet. Az ilyen kőzet ugyanis nagyobb szilárdsága miatt csak akkor tölti ki a fekün keletkezett mélyedést, ha a fedő szilárdságát az alátámasztás megszűnése miatt keletkezett súly meghaladja. A fedő mozgása gyors (omlás), a kialakuló karsztforma meredek oldalú. Utánrogyasos töbör alakul ki, ha a fedőkőzet nem összeálló. Ilyenkor a létrejövő kismértékű anyaghiány esetén sem képes a fedőkőzet - kicsi szilárdsága miatt - eredeti helyzetében maradni. A fekün vagy a feküben kialakuló egyre nagyobb anyaghiányt a fedő anyaga folyamatos lefelé történő - esetleg rövidebb időre megszakadó - mozgással tölti ki. Ez az anyagmozgás a fekü anyagainak igen változatos kiterjedésű részeit érinti ugyanabban az időben. Az egyes részek mozgási sebessége kicsi. A felszíni forma hosszú idő alatt képződik, oldala lankás. Elkülönítenek még alluviális víznyelős töbröt is. E típusnál a felszíni mélyedés kialakulása arra vezethető vissza, hogy a karsztos járat vízfolyása a felszínről a fedőüledékeket a karsztba halmozza át. A felszín alatti karsztformák korróziós és eróziós kialakulásúak lehetnek. A korróziós eredetűek elsősorban az áramló karsztvízövben képződnek. Itt kitérőt kell tennünk az itt végbemenő üregesedés megértéséhez. A karsztba szivárgó oldószer már a szivárgó karsztvízövben telített (tehát nem oldóképes), miután a karbonátos kőzet felszínén, illetve attól számítva néhány dm-es mélységig megtörténik a telítődése. Az áramló karsztvízövben ismételten fellépő oldóhatás a különböző keménységű vizek keveredése miatt jöhet létre (keveredési korrózió). A keveredési korrózió jelensége akkor lép fel, amikor két telített, de eltérő koncentrációjú víz keveredik egymással. A keveredéssel kialakult vízben az egyensúlyi CO

0 egy része (amely oldatban tartja a Ca

2+-ionokat) felesleges lesz. Ez a felesleges C0

2 a vízzel szénsavat képezve a keveredés helyén újabb mészanyagot visz az oldatba. A keveredési korrózió azért következhet be az áramló karsztvízövben, mert itt az oldalirányba áramló vizek keverednek a lefelé szivárgó vizekkel. A korróziós karsztformák forrásbarlangokra és zárt üregekre különíthetők. A forrásbarlangok a karsztforrásoknál alakulnak ki, ahová egész hegységrészek vize érkezik. A keveredő vizek tömege nagy, így az üregképződés is intenzív lesz. Nyitott, többször 10 m-es kiterjedésű, szeszélyesen szétágazó barlangok képződnek. A zárt üregek a karszt belsejében képződnek, amelyek a forrásbarlangoktól abban különböznek, hogy kialakulásuk idején zártak voltak. Miután e helyeken kevesebb víz keveredett, mint a forrásbarlangoknál, méretük is kisebb lesz. Lényegében a karszt belsejében olyan üregcsoportok alakulnak ki, amelyeket különböző tágasságú és hosszúságú, ember számára járhatatlan járatok fűznek fel egy rendszerbe. Az eróziós barlangok allogén típusú karsztokon alakulnak ki. A víznyelőkön keresztül a karszt belsejébe érkező vízfolyások - a határoló nem karsztos térszínekről magukkal ragadott törmelékkel - koptatással pusztítják a kőzetet és fejlesztik tovább a már korróziósán kialakult üregeket. A víznyelők felől a karszt belseje felé növekvő barlangok a víznyelő barlangok. Az eróziós barlangokat átmenő barlangoknak nevezik, ha a víznyelőktől a karsztforrásig olyan mértékben kifejlődtek, hogy ember számára is járhatóak.