Budai Tamás, Csillag Gábor: A Bakony természettudományi kutatásának eredményei 22. - A Balaton-felvidék középső részének földtana (Zirc, 1998)
A TÓTVÁZSONY ÉS BALATONCSICSÓ KÖZÖTTI TERÜLET - BEVEZETÉS - FÖLDRAJZI ÁTTEKINTÉS - REGIONÁLIS FÖLDTAN, RÉTEGTAN - Neogén üledékciklus
képződménye, a Somlói és Tihanyi Formáció heteropikus fáciese. A triász rétegek lenyesett térszínére, illetve az azon felhalmozódott Vöröstói Formációra települ, rétegtani fedője a Nagyvázsonyi Mészkő Formáció, Vastagsága a Szentjakabfai-erdőben 100-120 m körüli lehet. Nagyvázsonyi Mészkő Formáció A formációt a pannon végén kialakult sekély lagúna édesvízi, tavi-mocsári üledékei alkotják. A Nagyvázsonyi Mészkő a térképen ábrázolt egyik legnagyobb felszíni elterjedésű képződmény. A Csicsói-erdő É-i részétől a Szentjakabfai-erdőn és a Zsellér-bokrokon keresztül jól követhető a Nagyvázsony és Zánka közötti országút Mencshelytől É-ra eső szakaszáig. Dél felől középső-triász képződményekből álló dombsor határolja a Litéri-vonal mentén (Harka É-i vonulata, Fenyves-hegy, Bánkő, Dobogó-hegy stb.). A Szentjakabfai-erdő-Zsellér-bokrok területétől K felé a formáció vízszintesen települő mészkőrétegei alig tagolt fennsíkot alkotnak, amiből csak két kicsi, középső-triász rétegekből felépülő domb áll ki (a maximális szintkülönbség kb. 20 m). Kelet felé ez az összefüggő Nagyvázsonyi Mészkő „plató" Barnagig nyomozható. A nagyvázsonyi úttól K felé már erősebben tagolt - geomorfológiai szakkifejezéssel élve - exhumálódott térszínen, középsőés felső-triász kőzetek alkotta dombsorok, hátak között őrződött meg a teljes lepusztulástól. Területileg az előzőektől független a Nagyvázsonyi Mészkő előfordulása a Halom-hegy K-i, D-i és Ny-i lejtőjén, 280 m és 340 m közötti tszf. magasságban. Az alig vagy egyáltalán nem tagolt domborzat miatt a formáció rendkívül rosszul feltárt, felszínen kizárólag törmelékben ismert. A fúrások változatos, mésziszap, agyag, vörösagyag, huminites agyag, aleurolit, homok, homokkő rétegsorával ellentétben (Bat.l., Bcst.l., Vöt. 1.,7.,8.) a felszínen csak a kemény, pados, porózus, helyenként kavicsos édesvízi mészkő fordul elő. A formáció legjellegzetesebb felszíni képződménye az édesvízi mészkő, noha ennek aránya alárendelt a rétegsor egészéhez viszonyítva. Piszkosfehér, világosbarna színű, tömött szövetű, porózus és makroporózus változatai egyaránt előfordulnak. Az üregek, lyukak egy része valószínűleg egykori gyökerek nyoma. A rétegsor bázisán gyakoriak a helyi triász fekü gyengén-közepesen kerekített kavicsai. A fúrási rétegsorok alapján feltételezhető, hogy a mészkő nem alkot összefüggő rétegeket a formáción belül, hanem kiékelődő, vékony, nagy kiterjedésű lencsékben, konkrécióként települ a mésziszap rétegeken belül. Erre utal a Vöt.8. fúrás 16,4-18,4 m közötti szakasza, ahol fehér, zöldesfehér, jól-közepesen cementált mésziszap és likacsos, tömött szövetű, aprókristályos mészkő egyaránt előfordul. Barnagtól DK-re 400-500 m-re két kis dombon - az édesvízi mészkő elterjedésének határán - kemény, lemezesen rétegzett, kovás, üreges, több cm széles járatokkal átjárt mészkő tömbök találhatók, amelyek az édesvízi mészkő üledékgyűjtőjének peremén egykor feltört hévforrások kilépését jelzik. A formáció gyakori képződménye a fehér, zöldesfehér, általában többé-kevésbé cementált mésziszap. Gyakran agyaggal, bentonitos agyaggal keverten fordul elő, ami zöldre vagy vörösre színezi. A Vöt.7. fúrásban fillit, permi homokkő, karbonátkőzetek és erősen mállott hólyagos bazalt törmeléke ismerhető fel benne, a törmelékek mérete a durvahomokaprókavics frakciónak felel meg. A fúrások alapján a mésziszappal nagyjából azonos arányban fordul elő zöld, zöldesszürke bentonitos agyag, vörös agyag. A zöldes árnyalatú agyagok mészkonkréciósak, helyenként agyagkőnek minősíthetők, zsíros tapintásúak. A vörös agyag kemény, kagylósán rögös
