Budai Tamás, Csillag Gábor: A Bakony természettudományi kutatásának eredményei 22. - A Balaton-felvidék középső részének földtana (Zirc, 1998)

FEJLŐDÉSTÖRTÉNET

mok és medencék jelenlegi helyzetét a mencshelyi területen alapvetően meghatározza az alpi orogén ciklus kompressziós tektonikája által előidézett térrövidülés. Ennek eredményeként a mai felszínen az egykori üledékgyűjtő egymástól eredetileg távolabb lévő területei kerültek közelebb a Litéri-vonal mentén, míg a platformok és medencék közötti átmeneti területek tektonikailag fedett helyzetben vannak (CSILLAG 1991). A középső-anisusiban tagolttá vált üledékgyűjtő mélyülése a „Buchensteini medence" kialakulásával tovább folytatódott a Balaton-felvidéken (30. ábra IL). A különböző orográfiai helyzetű medencerészeken eleinte egymástól némileg eltérő litológiai felépítésű és vastagságú rétegsorok rakódtak le (BUDAI-VÖRÖS 1992a,b, 1993a,b, BUDAI-HAAS 1997, Fig. 9). A korábbi platformok kiemeltebb helyzetű területein ugyanis viszonylag kevesebb vulkánit halmozódott fel a ladin elején (29. ábra), a „vászolyi mészkő" megjelenése pedig - az anisusi platform-magokon kialakult - „Budaörsi platform" progradációjával hozható kapcsolatba a ladin közepén (BUDAI-HAAS 1997). A „Buchensteini medence" legnagyobb kimélyülését a „hallstatti típusú" eupelágikus mészkövek és a radiolarit megjelenése jelzi a ladin második felében. A pelsoi blokktektonika és az azt követő vulkanizmus a Tethys Ny-i medencéjében több helyen regisztrálható, amelyet a kutatók jelentős része „abortált riftesedésnek" tulajdonít (BECHSTÄDT et al. 1978, DOGLIONI 1987 stb.), míg mások szubdukciós vulkáni ív kialakulásaként értelmezik (PISA et al 1980, CASTELLARIN-ROSSI 1981, CASTELLARIN et al. 1980, 1985, 1988). A ladin végén előrenyomuló platformok között egyre szűkülő medencében a karni elején még tovább folytatódott a medencefáciesű karbonátok (Füredi Mészkő) lerakódása (30. ábra III.). Korábbi ősföldrajzi elemzések szerint (HAAS 1988, 1994) a középhegység ÉK-i részén alakult ki az a ladin platform (Budaörsi Dolomit), amely a Balaton-felvidék medenceterülete felé progradált. A platformkarbonátok nagyjából egyidejű megjelenése a Balatonfelvidék csapásának szinte teljes hosszában (Szentkirályszabadjától Gyulakesziig) azonban inkább arra utal, hogy a progradáció nemcsak ÉK, hanem É felől is megindult a ladin-karni fordulóján. Ebből az a következtetés vonható le, hogy az észak-bakonyi és a Balaton-felvidéki karni medencét egy többé-kevésbé egységes platform választotta el egymástól, amelynek csak egy kis része ismert a felszínen a Dunántúli-középhegység ÉK részén. A középső-triászban kialakult intraplatform medencék feltöltődése a karni korszakra tehető. A pelágikus karbonátok képződését (feltehetően a klíma humidabbá válásának eredményeként) nagy mennyiségű terrigén törmelék beáramlása szakította meg a cordevolei végén, ami az üledékgyűjtő viszonylag gyors feltöltődéséhez vezetett. A finom törmelék uralkodóan agyag, ritkán aleurit frakciójú sziliciklaszt, ami a Cassiani Formáció törmelékanyagához igen hasonló. Eredete valószínűleg a lombardiai alsó-karniból ismert Val Sabbia Homokkő Formációéval azonos (CSILLAG 1991), amelyet folyóvízi, delta, parti síkság környezetben lerakódott, uralkodóan vulkanikus eredetű homok alkot (GARZANTIJADOUL 1985). A folyóvízzel behordott terrigén törmelék finomabb frakciói szállítódhattak tovább és rakódhattak le az egykori parttól távolabbi régióban (ti. a Balaton-felvidéki intraplatform medencében), ahol a vízmélység 80-120 m közötti lehetett MONOSTORI (1989) ostracoda vizsgálatai szerint. A cordevolei, korai juli progradációt követően a platformok visszahúzódtak a Balatonfelvidék területén (BUDAI-HAAS 1997), amelyre a sekélytengeri eredetű, átülepített törmelék kimaradása utal a medencében. Ezzel korrelálható az a relatív tengerszintemelkedés, amelynek eredményeként az ún. „Cassian Dolomite 1" platformok felett a San Cassiano Formáció medenceüledékei jelennek meg a Dolomitokban (DE ZANCHE et al. 1993).