Budai Tamás, Csillag Gábor: A Bakony természettudományi kutatásának eredményei 22. - A Balaton-felvidék középső részének földtana (Zirc, 1998)

FEJLŐDÉSTÖRTÉNET

A juli közepén a Sédvölgyi-platform első progradációját jelzi a medence disztális területein a Nosztori Mészkő, illetve a proximális lejtők felé a Buhimvölgyi Breccsa megjelenése (31. ábra, b). A terrigén törmelék beáramlásának időszakos szünetelése és a pelágikus mikrofauna elszegényedése arra utal, hogy az intraplatform medence mind a szárazulattól, mind a pelágikus medencétől többé-kevésbé elzárt volt. A Sédvölgyi-platform a Dolomitok „Cassian Dolomite 2" platformjaival korrelálható (DE ZANCHE et al. 1993). BIDDLE et al. (1992) modellje jól mutatja, hogy a Dolomitokban két progradációs szakasz különíthető el ennek a platformnak a fejlődése során, akárcsak a Balaton-felvidéken, ahol a fiatalabb progradációs szakasz a késő Juliban zajlott le (Henyei Dolomit). Az ezek közötti transzgressziós időszakot jelzi a Veszprémi Márga felső szakasza (Csicsói Márga), amelynek nagy vastagságú intraself medenceüledékeiben alárendelten jelenik meg sekélyvízi környezetből áthalmozott anyag (31. ábra, c). Az intraplatform karni medencék feltöltődésének végső fázisa a Sándorhegyi Formáció megjelenéséhez, az egységes felső-triász platform kialakulását előrejelző, átmeneti jellegű rétegsor bázisához köthető a Balaton-felvidéken. A DNy felől progradáló „Edericsi-platform" mélyen előrenyomult a medence területén (Henyei Dolomit), ahol ennek következtében többé-kevésbé zárt, anoxikus, túlsós lagúna fűződött le a juli végén (31. ábra, d). A lagúna bitumenes laminit rétegei fölötti márga megjelenése átmeneti kimélyülést jelez, majd az ezt követő újabb sekélyülés eredményeként (31. ábra, e) onkoidos, bioklasztos üledékek rakódtak le a medence- és platformterületeken egyaránt (Barnagi Tagozat), hasonlóan a dél-alpi területekhez (Dürrenstein Formáció). A Fődolomit egységes platformjának kialakulása előtt a Balaton-felvidék és a DéliBakony területe részben szárazulattá vált, amire a formáció bázisa alatti karsztosodásra utaló nyomok, valamint a Fődolomit bázisrétegeiben gyakori tűzkő törmelékek és litoklasztok utalnak. A Balaton-felvidék triász rétegsorában dokumentált mezozoos fejlődéstörténet az egységes „Fődolomit-platform" kialakulásáig követhető. Alpi orogenezis A bakonyi szinklinális szerkezete a középső-kréta ausztriai fázis során jött létre. A D-i szárnyát alkotó Balaton-felvidéken a kompresszió eredményeként térrövidülés játszódott le, amely hosszanti irányú gyűrt-pikkelyes szerkezetet hozott létre. A Balaton-felvidék központi részére jellemző harántirányú feltolódások hosszanti oldaleltolódáshoz kapcsolódva alakultak ki (DUDKO 1991). A felgyűrődést követő kiemelkedés és az azt követő hosszú eróziós időszak során a fiatal mezozoos (legfelső-triász, jura és alsókréta) képződmények lepusztultak. A miocénre nagyrészt elegyengetett térszín alakult ki, amelynek mélyedéseiben kaolinit tartalmú terresztrikus agyag és áthalmozott bauxit csapdázódott. A középső-miocén transztenziós tektonika által meghatározott medencealakulás a Balaton-felvidéken is rögzíthető. A bádeni normálsós sekélytengeri környezet (Rákosi F.) a szarmatára marinbrakká vált (Tinnyei F), majd a miocén végére szinte teljesen kiédesedett. A „Pannon-tóból" kiálló triász vonulat előterében viszonylag nagy energiájú közegben zajlott a törmelékes üledékek lerakódása (Tihanyi, Kállai, Diási F), míg a „Nagyvázsonyilagúna" pélites málladékkal és édesvízi mésziszappal töltődött fel (Nagyvázsonyi F). A pannóniai bazalt vulkánosságot helyenként többfázisú működés jellemezte (Halomhegy, Királykő), míg a kisebb kúpok általában egyszeri kitörés során épültek fel.