Budai Tamás, Csillag Gábor: A Bakony természettudományi kutatásának eredményei 22. - A Balaton-felvidék középső részének földtana (Zirc, 1998)

ELŐSZÓ (Brezsnyánszky Károly – Futó János)

ELŐSZÓ Ebben az évben ünnepeljük az egyik legrégibb hazai szakmai egyesület, a Magyarhoni Földtani Társulat alapításának 150 éves jubileumát. Az évforduló méltó megünneplésének része e kötet és a mellékletét képező, a Balaton-felvidék középső része földtani térképének közreadása. Nincs még egy olyan tája hazánknak, amelynek meg-megújuló és mindig újat hozó földtani kutatása ily szorosan összekapcsolódott volna a földtan tudományának hazai fejlődésével. Ebben szerepe van a tájegység változatos földtani felépítésének, üledékes képződményei faunagazdagságának - és nem utolsósorban - a tájképi szépségeknek. A fejlődést az egyes térképezések eredményem, a területről készült földtani térképek összehasonlításán mérhetjük le. Az 1869-ben megalakuló Magyar Királyi Földtani Intézet térképező munkálatainak kiinduló pontja volt a Bakony-hegységi felvételezés. A következő korszakos állomás Lóczy Lajos 1891-ben előterjesztett terve, miszerint legnagyobb tavunknak, a Balatonnak és tágabb értelemben vett környékének vizsgálata „tétessék tanulmány tárgyává". Kezdeményezése több szempontból is újszerű volt a hazai gyakorlatban. Példa nélküli a mintegy 60 hazai és külföldi szakember bevonása egy adott terület részletes kutatásába, melynek keretében 20 éven át dolgozták fel a Balaton-vidék földtani, őslénytani, földrajzi, meteorológiai, hidrológiai, néprajzi, régészeti és történelmi adatait. Lóczy messze megelőzte korát azzal a szemlélettel is, mellyel egy táj, egy természeti környezet vizsgálatát, a társtudományok eredményeinek együttes értékelésével közelítette meg. A Dunántúli-középhegység, és ezen belül a Bakony kutatásának újabb intenzív időszaka az 1970-es és 80-as évekre esik. A Magyar Állami Földtani Intézet - az alkalmazott kutatási irányok előtérbe kerülése, valamint az ásványi nyersanyagok feltárásának megalapozása érdekében - részletes földtani térképezési programot hajtott végre. A Balaton környékének építésföldtani, és a Dunántúli-középhegység bauxitföldtani térképsorozata tekinthető e korszak kiemelkedő termékének. A Bakonyi Természettudományi Múzeum több ponton is kapcsolódik a századforduló világhírű Balaton-kutatásához. A munkában egykoron részt vevő Laczkó Dezső közel tízezer darabos kövületgyűjteményét ma a zirci múzeum tárlóiban őrizzük. Jelenleg intézményünk szervezi a csaknem négy évtizede folyó - A Bakony természeti képe elnevezésű tudományos kutatóprogramot. E vizsgálatsorozat beindításának - a kezdeményező Papp Jenő által meghatározott - célja volt a Balaton-kutatás kiterjesztése az egész Bakony-hegységre. A programban évente részt vevő 40-50 kutató közleményei a múzeum évkönyveiben és e kiadványsorozat korábbi köteteiben jelentek meg. A Magyar Állami Földtani Intézet és a Bakonyi Természettudományi Múzeum összefogása és együttműködése most lehetővé tette, hogy a múzeum keretein kívül folytatott, de a térséget szorosan érintő tudományos kutatások újabb eredményei is napvilágot láthassanak. A nagy előd, Böckh János, a Lóczy Lajos által irányított Balaton-kutatás és az abban tevékenykedő Laczkó Dezső emlékének adózva, valamint a Magyarhoni Földtani Társulat megalakulásának 150. évfordulója tiszteletére jelen kötetet a földtan témakörének szenteltük és egyúttal ajánljuk a téma iránt érdeklődő minden kedves olvasónak. Budapest-Zirc, 1998. június 22. Brezsnyánszky Károly Futó János intézetigazgató múzeumigazgató Magyar Állami Földtani Intézet Bakonyi Természettudományi Múzeum