Budai Tamás, Csillag Gábor: A Bakony természettudományi kutatásának eredményei 22. - A Balaton-felvidék középső részének földtana (Zirc, 1998)

ZÁNKA ÉS A PÉCSELYI-MEDENCE KÖZÖTTI TERÜLET - REGIONÁLIS FÖLDTAN, RÉTEGTAN - Permotriász üledékciklus

ritkán előforduló ősmaradványok csökevényes jellege arra utal, hogy az Aszófői Dolomit hiperszalin, időnként beszáradó lagúnában rakódott le. A zánkai Kis-hegyek és a Csorszai-patak között fordul elő keskeny sávban - a formáció felső határán - az a mészkő- vagy dolomitbreccsa, amelyet BÖCKH (1872, p. 38) „rauhwacke" néven különített el az alsó-triász „tarkahomokkő-képlet"-en belül. Ezt a likacsosüreges, fehér vagy limonittól okkersárgára színezett, porlott, meszes kötőanyagú breccsát később id. LÓCZY (1913, pp. 66-67) pliocén vagy pleisztocén korú forrásmészkőnek minősítette és a nagyvázsonyi édesvízi mészkővel párhuzamosította, mivel a triász rétegsorban réteg szerinti településben sehol sem találta. Ezzel szemben LACZKÓ (1911, p. 52) és SZABÓ (1972, p. 38) véleménye szerint a rauhwacke az alsó-triász rétegsor része. Ezt erősíti meg közvetve az a körülmény is, hogy a zánkai gyermekváros víztornya és a Csorszai-patak között található szarmata kavics anyagában a lemezes mészkő és a sejtes dolomit mellett a fenti rauhwacke is előfordul, ami ellentmond a kőzet pliocén-pleisztocén korának és valószínűsíti a triász alaphegységhez való tartozását. A recens és fosszilis üledékképződési környezetek utóbbi időben végzett összehasonlító elemzése szerint, ez a jellegzetes breccsa az árapálysíkságnak a belső self medence felőli lejtőjén rakódhatott le (BUDAI et al. 1993), de az árapályövi csatornák kollapsz-breccsájaként is értelmezhető. A formáció vastagsága 200 m körüli lehet, bár a Bu.l. fúrás ennél jóval nagyobb vastagságban harántolta. A rendelkezésre álló vázlatos dokumentáció azonban nem tartalmaz dőlésadatokat, így az abban közölt 400 m körüli érték csak fúrt vastagságként értelmezhető. Iszkahegyi Mészkő Formáció Az Aszófői Dolomit fedőjében az a sötétszürke, bitumenes, jól rétegzett, alsó szakaszán vékonyréteges-lemezes, feljebb inkább pados, bioturbált (hieroglifás) mészkő települ, amelyet a korábbi irodalomban lemezes mészkő néven különítettek el. A mészkő folyamatos átmenetet mutat mind a feküjében (Aszófői F), mind a fedőjében települő dolomit felé (Megyehegyi F.). Utóbbi jól tanulmányozható például a Sági-erdő É-D-i nyiladékában, a gyermekvárostól észak felé vezető út talpán, ahol a mészkő a fedő felé egyre dolomitosabbá válik. A rátelepülő bitumenes, Iszkahegyi Mészkőre emlékeztető dolomit feltehetően utólag (késő diagenetikusan) dolomitosodott a fedő felől (vö. BUDAI 1991). Ugyanezt az átmenetet sikerült megfigyelni a balatonakaii Elő-hegyen, ahol az Iszkahegyi Mészkő keskeny sávban bukkan elő a Megyehegyi Dolomit alól (ezt a tektonikus blokkot a korábbi térképek nem ábrázolják). A formáció ősmaradványokban általában nem bővelkedik, rossz megtartású kagylók és csigák leginkább a márgás fáciesében gyűjthetők, pl. a Középső-Kis-hegyen. A tektonikus hatásokra gyűrődéssel reagáló képződmény valódi vastagsága szinte mindenhol csak becsülhető, kb. 250-300 m. Megyehegyi Dolomit Formáció Az Iszkahegyi Mészkő fedőjét a terület legelterjedtebb triász képződménye, a Megyehegyi Dolomit alkotja. Általában világosszürke, pados vagy vastagpados, dolopátit szövetű, a fekü és a fedő közelében vékonyréteges dolomikrit vagy mikropátit. Ridegsége folytán a szerkezeti mozgások övében erősen összetört, helyenként porlott. Az egész Balaton-felvidék viszonylatában tekintve, a Megyehegyi Dolomit az a legidősebb középső-triász litofácies, amelynek laterális irányban számottevően változik a vas-