Budai Tamás, Csillag Gábor: A Bakony természettudományi kutatásának eredményei 22. - A Balaton-felvidék középső részének földtana (Zirc, 1998)
ZÁNKA ÉS A PÉCSELYI-MEDENCE KÖZÖTTI TERÜLET - REGIONÁLIS FÖLDTAN, RÉTEGTAN - Permotriász üledékciklus
tagsága. Ennek okait az üledékgyűjtő fejlődéstörténetében kell keresnünk, akárcsak annak magyarázatát, hogy a Balaton-felvidék különböző területein miért települnek egymástól eltérő fáciesú képződmények a Megyehegyi Dolomit fedőjében. A dolgozatban bemutatásra kerülő terület ebből a szempontból megkülönböztetett figyelmet érdemel, ugyanis azon belül a Megyehegyi Formációnak mindhárom lehetséges fedőképződménye megtalálható attól függően, hogy a karbonát rámpából platform, vagy medence jött létre az anisusi során. Előbbi esetben a Tagyoni Mészkő vagy közvetlenül a Buchensteini Formáció, utóbbiban a Felsőörsi Mészkő települ fölötte. Az anisusi platform és medence határa az örvényesi Agasmagas és a pécselyi Meggy-hegy között valószínűsíthető. Az Agasmagas oldalában a Buchensteini Formáció bázisrétegeit alkotó krinoideás mészkő közvetlenül települ a platform fáciesű dolomiton, míg a Meggy-hegy déli oldalában lévő szőlőben a hasonló rétegtani helyzetű krinoideás-csigás mészkő alatt már annak a sötétszürke, bitumenes mészkőnek a törmeléke található, amely a közeli aszófői Farkó-kő térségében mintegy 180 m vastagságban alkotja a Felsőörsi Formációt (BUDAI 1993). Ez a viszonylag hirtelen laterális fáciesváltás egy szinszediment vetővel értelmezhető, amely mentén az anisusi platform a félárok szerkezetű „Felsőörsi-medencével" érintkezett (2. ábra). A Megyehegyi Formáció folyamatos átmenetét a fekü és a medencefáciesű fedőképződmények (Felsőörsi Mészkő, illetve Buchensteini Formáció) felé vékonyréteges, bitumenes dolomit megjelenése, míg a Tagyoni Mészkő felé fokozatos elmeszesedés jelzi. A Balatonfelvidéken a Megyehegyi Dolomit Balatonudvari és Vászoly között éri el a legnagyobb, mintegy 250-300 méterre tehető vastagságát. Tagyoni Mészkő Formáció A Megyehegyi Dolomitból fokozatos átmenettel fejlődik ki az a sárgásfehér vagy világosdrapp, a legtöbb felszíni feltárásban pados mészkő, amelyet id. LÓCZY (1913, p. 99) a dachsteini, illetve a bakonyi alsó-liász mészkőhöz, távolabbi analógiákat keresve a dél-alpi „esinói" és a „marmolatai" mészkőhöz hasonlított. Részben a tüzetes térképezés és az azt segítő fúrások feldolgozása, részben a pécselyi Öreg-hegyen korábban végzett fúrásos kutatás eredményeinek átértékelése vezetett annak tisztázásához, hogy a Lóczy-féle megfogalmazásban „kagylós-mész és a buchensteini rétegeknek fehér mészkőfácziesze" alatt leírt képződményen belül két, egymáshoz makroszkóposán hasonló, de fáciesében és rétegtani helyzetében különböző rétegtani egység keveredik (BUDAI 1988, 1993), úgymint a sekélytengeri, platformfáciesű Tagyoni Mészkő Formáció, és a Buchensteini Formáció Vászolyi Tagozatának pelágikus, medencefáciesű mészköve. Megfelelő terepi ismeret birtokában egyébként a Lóczy-féle leírás alapján is elkülöníthető egymástól a két képződmény: a mai értelemben vett Tagyoni Formációnak tekinthető az a mészkő, amelynek „csak Alsódörgicse, Tagyon és Szentantalfa környékén van nagy vastagsága" (p. 100, 3. bek.) és „...csak gyroporellás" (p. 100, 8. bek.). Ezzel szemben a Vászolyi Tagozatba sorolandó az a „sárgásfehér, kalczitos mészkő", amely „...a reitzi rétegekre jellemző sárga és zöld kovás márgával váltakozik" (p. 98, alulról a 2. bek.), emellett jellegzetes cephalopoda- és Daonella-együttes jellemzi (id. LÓCZY 1913). A Tagyoni Mészkő elterjedése túlnyomórészt a dolgozat tárgyát képező területre esik. A formáció fehér, világosszürke vagy világosdrapp pados mészkő, és mézsárga vagy okkersárga, madárszemes szerkezetű, száradási repedésekkel átjárt, algalamellás mészkő váltakozásából épül fel. A formációt harántolt Dörgicse Drt.l. fúrásban a pados, Dasycladacea-s és a vékonyréteges, kalcitpettyes sárga mészkő egymással ritmusosan váltakozik (3. ábra): az
