Dietzel Gyula: A Bakony természettudományi kutatásának eredményei 21. - A Bakony nappali lepkéi. (45 színes fotóval) (Zirc, 1997)
A fajok részletes jellemzése
63. Melitaea athalia (ROTTEMBURG, 1775) Közönséges tarkalepke Eurázsia mérsékelt övi zónájában általánosan elterjedt faj, de Japánból már hiányzik. Nemének legközönségesebb képviselője, Európa nyugati peremén azonban állománya már erősen megritkult. Angliában a teljes kipusztulás szélére sodródott, visszatelepítésével jelenleg foglalkoznak, egyenlőre mérsékelt sikerrel. A Bakonyban is mindenütt közönséges, a Déli-Bakony egyes vidékein olykor tömegesen lép fel (Szentgáli-hegyek, Kisldd). A faj május második felében már repül és július közepéig látható. A Balaton-felvidéken — de csak kevés helyen (Salföld) — egy augusztus-szeptemberi nemzedéke is kifejlődik, de ennek eddig alig néhány példányát tudtam megfigyelni. Mint az egyik legközönségesebb Rhopalocera fajunk, nem igényel védelmet. Bakonyi státusza: 5. Az athalia esetében is sejthető volt, hogy neve két taxont foglal magába. Ez a rokon taxon a Melitaea neglecta (PFAU, 1962), amelyet Magyarországon Somogy megyéből származó anyag revíziója során találtak (Hetes környéke). Elterjedésérdi, a még jelenleg is tartó felülvizsgálatok hosszassága miatt keveset tudunk, így szinte az egész bakonyi athalia-anyagot — ami nem jelentéktelen! — revideálni kell. Ezért a neglecta-t külön nem tárgyalom, említése itt pillanatnyilag elegendő. Az athalia-nak Európából számos alfaját különítették el és írták le, amelyek legnagyobb része, megítélésem szerint egyre jobban összemosódik, s az alfaji leválasztás fokozatosan idejét múlja. A Kárpát-medencében a korábban még leválasztható populációi mostanra annyira átfedték egymást, hogy az amúgy is roppant variabilis fajnak egységessége morfogenetikailag szinte tökéletessé vált. Rajzolatvariálási hajlama nagy, erősen hajlamos a melanisztikus egyedek létrehozására. Ilyen aberráció típuscsoportokba tartozó egyedek — ab. cymothoe és ab. corythalia — a bakonyi athalia-k között is rendszeresen találhatók, bár nem éppen gyakoriak. 64. Melitaea britomartis (ASSMANN, 1847) Barnás tarkalepke (syn.: aurelia NICK.) Eurázsiai faj, pontos areája nem tisztázott, mivel hosszú ideig rokon fajának, az aurelianak varietas-aként tartották számon. Tudnunk kell azt is, hogy evolúciója, az önálló fajjá válás, még nem mindenütt fejeződött be teljesen. A Bakonyban is általánosan elterjedt, helyenként közönséges (Hárskúti-fennsík, Hajagok tömbje, Kisldd). Egyetlen nemzedéke június-júliusban repül. Védett faj. Bakonyi státusza: 5. Az alfaji kérdés a britomartis-néX is megoldatlan, s még inkább az lesz, miután az egyre több helyről előkerülő népességei átfedik egymást, s ez kérdésessé teszi középhegységi alfajainak elkülöníthetöségét. A Bakonyi Természettudományi Múzeum gyűjteményének többszöri revíziója során mindkét alfaj — ssp. confulgens KOV. & ISS., ssp. centroposita KOV & ISS. — együttes jelenlétét kimutatták. Két alfaj együttes tenyészésének lehetetlenségére már korábban utaltam, az ott leírtak vonatkoznak az ssp. confulgens és az ssp. centroposita esetére is. A morfológiailag valóban észrevehető különbözőségnek az egész bakonyi populáción belül a tárgyalt faj nagyfokú modifikációs hajlama, és a nagy számban gyűjthető fenokopikus egyedek az okai. Ezért található a Bakonyi Természettudományi Múzeum anyagában, és a magángyűjteményekben viszonylag nagyobb példányszáma a confulgens-típusú alakoknak.
