Dietzel Gyula: A Bakony természettudományi kutatásának eredményei 21. - A Bakony nappali lepkéi. (45 színes fotóval) (Zirc, 1997)

A fajok részletes jellemzése

Összességében azonban a Bakony britomartis-áWománya. egységes, a differenciáltság mértéke a faj változékonyságába jól beleillik, s egyezik a középhegységi alfajjal, az ssp. centroposita ISS. & KOV. rassz-szal. Ugyanis nem ritkán megtalálhatjuk a dél-dunántúli ssp. kaposensis fenokopiáit is, aminek önálló alfaji mivoltával szemben szintén kétségeim vannak. Eltéréseinek legnagyobb részét akkor írták le, mikor önálló faji léte még nem volt ismert. A Bakonyból kevés, mindössze 4 példány eltérése található a gyűjteményekben, ezek az ab. cymothorina aberrációcsoportba tartoznak. Rögzített bakonyi lelőhelye: 38 (19. térkép) 1 b, c 17 44 58 74 a, b 88 2 b, c 22 a, b, c 45 59 79 93 3b 23 48 66 80 97 a 4b 25 b, c, e 49 67 82 5 a, b, c 28 52 68 84 10 a, b 40 57 b 69 a, b, c 85 12 42 a, c 57 D 73 86 65. Melitaea aurelia (NICKERL, 1850) Recés tarkalepke (syn.: parthenie HBST., athalia HBN.) Eurázsia délnyugati részén elterjedt pontokaszpi faunaelem. Mezofil faj, amely a Bakonyban több, de szakadozottan tenyészd populációban él. Ritkább mint a két eldzd rokon faj. Eddigi legnagyobb példányszámú előfordulását Balatonszdlős és a Kab-hegy elszigetelt, kisterjedelmű biotdpjain találtam. Évente egyetlen nemzedéke repül június-júliusban, de a melegebb Balaton-felvidéki résztájon már május utolsó napjaiban megjelenhet. 1994 augusztus közepén két angol lepkész, Christopher Luckens és Timothy Bernhard a Széki-erdő noszlopi szakaszán a faj második generációjának kifejlődését igazoló populációt talált (LUCKENS, 1994 in litt.). Arokon M. athalia ROTT, itteni előfordulása az év ugyanezen időszakában már korábban is igazolt volt, ami a terület kedvezd klimatikus viszonyait támasztja alá. Nem veszélyeztetett, de ritkasága miatt egy fokozattal alacsonyabb kategóriába kell sorolnunk. Nem védett. Bakonyi státusza: 4. A Bakonyban tenyészd aurelia-i azonosnak tekinthetjük a németországi törzsalakkal, eltérése csekély mértékű, de állandó. A fajcsoport másik két tagjának változékonysága az aure/ía-ra is vonatkozik, de ezek leírására nem akadtam, s ilyenek a Bakonyból sem ismeretesek. Rögzített bakonyi lelőhelye: 33 (19. térkép) 1 b 13a 25 a, b, c 47 67 93 2 b, c 14 28 52 68 95 3b 17 32 57 b 74 a,b 97 a 4b 18a 35 57 D 79 5 b, c 22 a, c 41 58 85 6 c 23 42 a, b, c 59 86 66. Melitaea diamina (LANG, 1789) Kockás tarkalepke (syn.: dictynna ESR) Transzpalearktikus, közepesen higrofil faj, amely a Bakonyban a hűvös, nedves völgyekben, nyáron sem kiszáradó réteken és sasos, kiöntéses területeken tenyészik. Csak kevés helyen gyakori, legtöbb adata egyesével repüld példányok gyűjtése, megfigyelése alapján ismert.