Dietzel Gyula: A Bakony természettudományi kutatásának eredményei 21. - A Bakony nappali lepkéi. (45 színes fotóval) (Zirc, 1997)

A fajok részletes jellemzése

1 a, b, c 10 b 11 b 12 13 a 14 15 18a 19b 22 a 24 a 46 52 55 57 b 58 64 65 67 68 70 74 b 78 79 85 86 92 96 97 a, b 2 b, c 3b 25 c, g 98 100 4a,b 33 39 41 5b 6 b 7 8 42 a, c 43 60. Melitaea ogygia (FRUHSTORFER, 1908) Fakó tarkalepke (javasolt elnevezés) Faji önállósága hosszú ideig nem volt ismert, mint phoebe-eltérést, később mint alfajt tartották számon. Csak a legújabb irodalomban szerepel (BÁLINT, 1991). Arcája fentiek miatt pontatlanul ismert, bakonyi előfordulását is egyelőre csak három bizonyító példány igazolja, amelyeket az MTM Állattárának palearktikus anyaga alapján azonosítottunk. Az elsdt — ez lett a vizsgált és determinált bakonyi „ősegyed" — Németh L. gyűjtötte a Tapolca melletti Fenyds-dombon 1991 júliusának végén. Második példányát — ez a méretében nagyobb tavaszi nemzedékhez tartozik — a Kab-hegyi Külső-Pótlékon fogtam 1992 májusában. A harmadik ogygia 1994. július 31-én a márkói Sáfrány-mezőkről került elő. Azokban a magángyűjteményekben, amelyeket átvizsgálhattam, nem találtam a phoebeanyagban lapuló ogygia-t. A nagyobb hazai gyűjtemények anyagának felülvizsgálata során állapították meg, hogy a cserszömörcés karsztbokorerddk viszonylag ritka színezdeleme. Adatainak többsége a Magyar-Középhegység fent említett élőhelytípusaiból származik. A márkói Sáfrány-mezőkről újabb második generációs bizonyító példánya került elő. Sajnálattal kellett azonban tudomásul vennem, hogy élőhelyére 1993 tavasza óta nagy mennyiségben raknak le háztartási és építési szemetet. Veszélyeztetettségével kapcsolatos információink hiányosak, csupán ritkasága ismert tény. A lelőhelyjegyzékben 25 c és 42 a alatt szerepel. A Vörös Könyv nem említi. Bakonyi státusza: 1. Varga Z. ssp. kovácsi néven írta le (GOZMÁNY, 1968), mint ökológiai alfajt. Aphoebe tárgyalásánál felvetett átfedés jelensége tehát az együttes jelenlét bizonyított esete lett, s mivel adott fajon belül ez két alfajra bontva nem lehetséges, a rejtőzködő önálló faj kimutatása vált csak idd kérdésévé. 61. Melitaea trivia (DENIS et SCHIFFERMÜLLER, 1775) Kis tarkalepke (syn.: iphigenia ESP, fascelis ESP.) Nyugatpalearktikus — pontomediterrán — melegkedveld faj, amely a Bakonyban is elterjedt. Nagyobb számban a Déli-Bakonyban és a Balaton-felvidéken tenyészik. A Keleti-Bakony karsztjellegű, déli fekvésű területein valamivel szórványosabb, az északi területeken pedig még ennél is ritkább. Első nemzedéke május közepétől repül, amely méretét tekintve általában nagyobb, de rajzolatában kevésbé változó. Ezzel szemben a július végétől rajzó nyári példányok többnyire kisebbek, de mérettűrésük tágabb, olykor a kis boglárkalepkék méretével azonos törpe egyedek sem ritkák. Közvetlen veszélyeztetettsége nem áll fenn — s bár bakonyi tenyészhelyeinek elterjedése szakadozott — optimális élőhelyein nagy számban él (Hidegkút, Kab-hegy, Szentgál stb.). Nem védett. Bakonyi státusza: 5.