Dietzel Gyula: A Bakony természettudományi kutatásának eredményei 21. - A Bakony nappali lepkéi. (45 színes fotóval) (Zirc, 1997)

A fajok részletes jellemzése

A bakonyi trivia a Bécsi-medencéből leírt nevezéktani törzsalakkal azonos. Variabilitása rendkívül nagy, alig található két akár csak közel azonos rajzolatú példány. Ennek megfelelően leírt eltérései nagyon ritkák, s nem ismertek a Bakonyból sem, kivéve egy tenyésztési kísérlet során létrejött egyedet, amelynek a szárnyközépteréböl a rajzolat teljesen eltűnt, viszont a szegély egységes fekete szegéllyé sűrűsödött (Dietzel coll.). Rögzített bakonyi lelőhelye: 38 (18. térkép) 1 a,b 14 44 54 80 95 2 b, c 25b,c,e 45 57 b, c 82 97 a, b 3b 26 46 58 85 98 4 a, b, c 33 47 60 86 5b 39 48 64 89 11 b 42 a 50 73 91 13 43 52 76 92 62. Melitaea didyma (ESPER, 1779) Tüzes tarkalepke (1. kép) Az egész palearktikus régióban elterjedt, de a Brit-szigeteken és Japánban már nem honos. Mérsékelten melegkedvelő faj. Kaszálókon, útszegélyeken éppúgy előfordul, mint ligetes erdőkben, nyiladékok és kevésbé zárt, kevert erdők aljnövényzete felett. Ökológiai valenciájának tágassága következtében könnyen vészeli át a környezetet károsító hatásokat. A faj nem szorul védelemre. Bakonyi státusza: 5. Ökológiai változatai az alapszín tónusában térnek el. Tavaszi nemzedékének egyedei — melyek május második felétől repülnek a Bakonyban — egyaránt előfordulnak a nedvesebb, dús vegetációjú völgyekben és a száraz, magasabban fekvő fennsíkokon. Az előbbiek alapszíne sötétvörös, a rajzolat erőteljesebb, de egyben elmosódottabb. A másik élőhely típuson színe fakóbb, sárgásvörös, rajzolata élesebb, de gyérebb. A Bakonyban a nyári, augusztusi nemzedéknél a többnyire száraz, sokszor aszályos időszak ezt az élőhelyi szelekciós jelenséget már eltünteti, s egységesebb morfológiájú példányai repülnek mindenütt. Több jel mutat arra, hogy a didyma esetében egy kezdeti evolúcids szétválás indult meg, ami a távoli jövőben valószínűleg kiteljesedik. A szakirodalom (GOZMÁNY, 1968) szerint a hazai didyma eltér a bajorországi törzsalaktól, s az ssp. austria BRYK. alfajhoz tartozik. Ezzel szemben alfaji leválasztást indokló, jelentősebb és állandó eltéréseket nem találtam. Mindkét ivar rendkívül változékony, de a két véglet — erősen visszafogott rajzolatelemek és a dús összemosódó mintázat — között az átmeneti alakok skálája teljes és közel azonos gyakoriságú. így csak extrém aberrációi érdemlik meg a leírással és elnevezéssel egybekötött megkülönböztetést. Ilyen habitusú melanotikus egyede csak egyetlen példányban került eld a hárskúti Gyöngyös erdőrészből (leíratlan eltérés). Rögzített bakonyi lelőhelye: 46 (17. térkép) 1 a, b, c 22 a, b, c 38 60 78 92 2 b, c 23 42 a, b 66 79 95 3 a, b 25 b, c, e 46 67 80 96 4 a, b, c 26 47 69 a, b, c 82 97 a,b 5a,b,c,d 28 51 a, b 70 85 98 6a 32 52 73 86 99 11 b 35 57 b,c 74 a,b 89 14 37 58 76 91