Dietzel Gyula: A Bakony természettudományi kutatásának eredményei 21. - A Bakony nappali lepkéi. (45 színes fotóval) (Zirc, 1997)

A fajok részletes jellemzése

A Kárpát-medencében a nevezéktani törzsalakkal azonos populáció repül. Leírt elterjedésének száma csekély, mivel variabilitása szűk határok között mozog. Nőstényei valamivel változékonyabbak. A Bakony területén gyűjtött példányokon a fonák szabálytalan, fehéres foltjai és a szemfoltok változnak, de csak az általános habitus határai között. Csak az ab. anaxagoras egyetlen hímje ismeretes a területről. — Coenonympha tullia (MÜLLER, 1764) Mocsári szénalepke Montán-szubalpin faj, amelynek honosságát tekintve mindmáig megoszlanak a vélemények. Nyugat- és észak-magyarországi lelőhelyi adatait többen kétségesnek — tévesen cédulázottnak — tartják. Ugyanez vonatkozik a Sárvár-Káld térségéből származó adatra is, amely a Bakonyhoz legközelebb fekvd terület, s így figyelemreméltó lelőhelye a tullia-nak. A Bakonyból való előkerülése a további feltáró munkák során nem elképzelhetetlen, mivel erősen lokális — így tenyészhet a még kellően nem kutatott északi-bakonyi kistájakon —, amellett több európai élőhelye a középhegységeinkhez hasonló tengerszint feletti magasságban van. Június-júliusban repül. Védett faj. 39. Coenonympha pamphilus (LINNAEUS, 1758) Kis szénalepke (syn.: nephele HUFN.) Transzpalearktikus mezoxerofil faj, a Bakonyban is általánosan elterjedt, helyenként nagy példányszámban repül. Az Északi-Bakony klímaviszonyai, a magasabb nedvességtartalom nem kedvezők számára, ezért ott gyérebb populációi élnek. A Déli-Bakony ban és a Balatonfelvidéken helyenként nagyon közönséges. A hazai szakirodalomban (GOZMÁNY, 1968) találunk utalást harmadik nemzedékére is, de erre csak rendkívül meleg és hosszú őszön volt példa. Ekkor is csak egy-két példánya mutatkozott, kisméretű egyedekkel (1969, 1991). Május elsd napjaiban már megjelennek elsd hímjei, a nyár derekán újabb nemzedéke rajzik, s ezek nőstényeit szeptember elsd felében még láthatjuk. Nem védett faj. Bakonyi státusza: 5. A fajt Linné svédországi példányok alapján írta le, amelytől a hazai pamphilus eltér és a nephele HUFN. alfajhoz tartozik. Mindkét ivar rendkívül változékony, főként a sötétbarna szegély és a pupillás szemfolt elrendeződése és száma tekintetében. Alapszínében jelentősen eltérő egyedei nagy ritkaságok. A leírt aberrációi közül a Bakonyból eddig csak az ab. thyrsides és az ab. bipupillata került eld. ÍV. család: NYMPHALIDAE Tarkalepkék 1. nem: Apatura FARBRICIUS, 1807 Színjátszdlepkék 40. Apatura iris (LINNAEUS, 1758) Nagy színjátszólepke (42. kép) Eurázsiái, vegyes lomberdőkhöz kötött faj, amely a Bakony északi, nedvesebb klímájú területein általánosan elterjedt. Egyetlen nemzedékének elsd adatai június 20-a körüli megfigyelésekkel szerepelnek, de repülésének csúcsideje július első hetére tehető. A kevert lomberdőkön átvezető' napsütötte utak mentén, patakátfolyásoknál repül. A víz és a folyamatos táplálkozás alapvető szükséglete, és ez elsősorban a nem portalanított utak mentén, a kátyúk, mélyedések tartósabb víztárolása révén biztosított. Az ilyen helyeken sűrűbben található és könnyen hozzáférhető az állati ürülék is. Fokozottan napfényigényes, így az erdők mélyén fellelhető őz- és szarvastrágyát