Dietzel Gyula: A Bakony természettudományi kutatásának eredményei 21. - A Bakony nappali lepkéi. (45 színes fotóval) (Zirc, 1997)

A fajok részletes jellemzése

— Aricia allous (GEYER, 1837) Provánszi boglárka (syn.: artaxerxes F.) Az An'ci'a-genus fajait érintő vizsgálatok (KUDRNA 1986) nyomán a hazai irodalomban is átértékelődve jelennek meg taxonok. BÁLINT (1989) revíziós munkájában még szegéiypopulácidként ismerteti az angliai artaxerxes-t, egyben törzsalakként tekintve és az alpesi allous-i is ennek rendeli alá. Álláspontját egy évvel később módosítja és elfogadja Kudrna „morphospecies" elméletét, mert 1991-ben a veszélyeztetettségi állapotokat is taglald munkájában a leválasztott egykori artaxerxes subspeciesek már önálló fajként szerepelnek. Mivel a Bakonyban nem él és összehasonlító anyaggal nem rendelkezem, felelőtlenség lenne ennek az elemzésébe belemennem, így azokat elfogadva, a „zárójeles" fajok között átvettem és alkalmazom. Az allous — egykor ez is artaxerxes-subspecies — a subalpin-montán zónában, a nyugati határszélről már előkerült, de sík- és dombvidéki tenyészései is ismertek. A Bakony magasabb pontjain való elszigetelt tenyészése nagyon valószínű. Egyben ajánlatos a gyűjtemények anyagainak gondos felülvizsgálata! Védett faj! — Aricia macedonica (VERITY, 1936) Balkáni szerecsenlepke A macedonica is a revíziós munkákat követően kapott önálló faji státuszt. A Bükk-hegység eredetileg az allous-hoz, utóbb — teljesen megalapozatlanul — az artaxerxes-hez sorolt alfaja, az ssp. issekutzi, a legújabb vizsgálatok eredményeképpen „bona species", s azonos a Verity által leírt macedonica-val. Az Északi- és a Keleti-Bakony magasabban fekvd fennsíkjain tenyészése lehetséges, A gyűjteményeket ennek a fajnak a felderítése érdekében szükségesnek tartom revideálni ! A bükki alfaj védettséget élvez, így ez automatikusan a macedonica-ra is érvényes kell legyen! — Aricia eumedon (ESPER, 1780) Geránium boglárka (javasolt elnevezés) (syn.: chiron ROTT., belinus DE PRUNN.) A Pireneusoktól a Távol-Keletig terjedd areájú, palearktikus faj. A századelőn 1905-ben Sárvár mellől már előkerült Szurdoky gyűjtései nyomán. Ezt az adatot sokan tévesen cédulázott példánynak tekintik, de indoklást nem fűznek véleményük mellé. Néhány évvel ezelőtt az Aggteleki Nemzeti Parkban a Ménes-pataki-völgyben megtalálták, igen csekély kiterjedésű, izolált élőhelyen. Megítélésem szerint ez a felfedezés legalább olyan meglepd, mint Szurdoky adata. Aggtelek környékén régóta folytatnak feltáró kutatásokat, mégis elkerülte a szerencse a Ménes-pataki-völgy látogatóit. A még nem teljesen kikutatott északi-bakonyi résztájon előkerülése elképzelhető. Védett faj. 17. nem: C y a n i r i s DALMAN, 1816 Szilvaszín boglárkák (javasolt elnevezés) 114. Cyanids semiargus (ROTTEMBURG, 1775) Aprdszemes boglárka (syn.: acis SCHIFF., bryzas BGSTR., cimon LEWIN) Keletpalearktikus, szibériai faunaelem, a hűvösebb, nedvesebb rétek, völgyek lakója. Legtöbb adata a Bakony északi fekvésű területeiről származik. Gyakori faj, de az utóbbi években állománya fokozatosan csökken.