Dietzel Gyula: A Bakony természettudományi kutatásának eredményei 21. - A Bakony nappali lepkéi. (45 színes fotóval) (Zirc, 1997)

A fajok részletes jellemzése

A Balaton-felvidékről kevés adata származik, NÉMETH (1991) a Tapolcai-medence faunáját feldolgozd munkájában is csak alacsony példányszámú előfordulásáról ad számot. Nincs adata a Keleti-Bakonybdl, ami a terület klímaviszonyainak ismeretében nem különösebben meglepd. A hazai szakirodalomban nemzedékszámával kapcsolatban megoszlanak a vélemények, SZABÓ (1956) megállapítását, miszerint a semiargus május-júniusban egy nemzedékben repül, egészen 1991 nyaráig elfogadtam. Ebben az évben augusztus elején a salföldi csarabosban egy hímjét fogtam. Eszerint úgy tűnik, hogy a Balaton-felvidéken, amelynek száraz-meleg klímaviszonyai nem kedveznek a fajnak, csekélyszámú népessége mégis létrehoz egy részleges nyári generációt. Ritka lehet, mert ez volt az elsd észlelés, s itt tavasszal is csak igen szórványosan fordul eld. Nem védett. Bakonyi státusza: 4. A bakonyi semiargus a nevezéktani törzsalaktól nem tér el. Rottemburg szászországi példányok alapján írta le. Aberratív hajlama nem jelentős, mindössze a fonák foltrendszere változik, de igen ritkán. A Bakonyból kevés ilyen alak ismert. 18. nem: Polyommatus LATREILLE, 1804 Igazi boglárkák 115. Polyommatus icarus (ROTTEMBURG, 1775) Közönséges boglárka (syn.: argus GEOFFR., fusciolus GEOFFR., pusillus GERH.) Japán kivételével az egész eurázsiai mérsékelt övben elterjedt, helyenként igen nagy számban repül. Többközpontú, hypereuryök faj, amelynek leírt alfajai a nagyobb, összefüggő szárazföldi areán belül összemosódtak. Elszigetelődésre csak a keskenyebb félszigeteken, a Brit-szigeteken és azokban az arktikus zónákban volt módjuk, ahol az állományok keveredését a hidegebb klímazdnák zárják le. Az úgynevezett európai belsd populációk már nem különíthetők el. Május első harmadától október közepéig, olykor november első hetéig, három, gyakran egymást átfedd nemzedéke jelenik meg. Az összemosddás jelenségével június második felében találkozhatunk. Védelemre nem szorul. Bakonyi státusza: 5. Törzsalakja a szászországi populációkból került ki, s ez a tartomány eléggé központi ahhoz, hogy az icarus európai típusképét is képviselhesse. Ezzel egyezik Magyarország icarusnépessége is. A hím megjelenésében csak a fonákon, nősténye felül is igen variabilis, melyet a bábállapot fázisában az igen differenciált élőhelyeken szerzett behatásoknak köszönhet. Egyetlen genetikai varietas-a az amethystina, amelynek csak nőstény alakja létezik, felül szegélyig terjedd, irizáldan kék tükörfolttal. A Bakonyból több példányban előkerült, ennek ellenére ritka. Gyakoribbak a más aberrácidcsoportba tartozó köztes egyedek, úgy mint ab. caerulea és ab. caerulescens. Fonákja és mérete még változékonyabb. A Bakonyból ilyen az ab. iphis, ab. tripunctata, ab. celina és ab. icarinus. 116. Polyommatus thersites (CANTENER, 1834) Ibolyaszín boglárka (jav. ein.) (syn.: chapmani BALL.) Pontusi szubmediterrán, euryök faj, amely a Bakonyban is több helyről előkerült, de mindenütt ritka. Lelőhelyein zömmel egyesével gyűjtik, de tényleges gyakorisága jóval nagyobb a gyűjtésekre alapozott és megállapított előfordulási képnél. Az igen közönséges icarus-hoz való szinte tökéletes hasonlósága miatt a befogott példányok száma rendkívül alacsony. A thersites teljes biztonsággal csak elfogása után determinálható. Még ezután is fennáll a tévedés lehetősége, mert könnyen összetéveszthető az icarus egyik aberrációjával, az ab. icari-