Dietzel Gyula: A Bakony természettudományi kutatásának eredményei 21. - A Bakony nappali lepkéi. (45 színes fotóval) (Zirc, 1997)

A fajok részletes jellemzése

Nem védett. Bakonyi státusza: bizonytalan faji helyzete miatt nem minősíthető. Az irodalomban rendszeresen felszínre kerülnek az argus-tó\ és az argyrognomon-\ó\ való elkülöníthetdségének problémái. Számos munkában az argus-íó\ való megkülönböztetést a faj mellső lábain levd könyöktüskére alapozzák. A bakonyi anyag átvizsgálása során ez a szelekcids eljárás azt eredményezte, hogy a rajzolati elemekre koncentrált másodlagos módszerek, mint elkülönítési módozatok ellehetetlenültek. A könyöktüske vizsgálata szerint végzett elkülönítés megháromszorozta az anyagban levd idas-ok számát. Az így szelektált idas (?) anyagba tökéletes argus-habitusú állatok kerültek igen nagy számban. Ezért a továbbiakban a determinálást a már korábban is alkalmazott fonákmorfológiára hagyatkozva, és az északeurópai — könnyebben meghatározható — idas-okkal való egybevetés segítségével végeztem. Ezek után az említett tüske csak megerősítésül jöhetett számításba. A vizsgálatok befejezése után meg kell említenem, hogy az idas hazai tenyészésével kapcsolatban kétségeim támadtak és csak a fentiek előrebocsátása mellett vettem fel a bakonyi faunajegyzékbe. BÁLINT (1989) kutatásai szerint téves az idas alfaji rögzítése. Hazai állományunk nem az acreon, hanem a Regensburg környékéről leírt lycidasoides rasszal azonos. Rögzített bakonyi lelőhelye: 6 (38. térkép) 3 b 5 b 22 c 25 c 85 86 112. Plebeius argyrognomon (BERGSTRASSER, 1779) Csillogó boglárka (syn.: argyrocapelus BGSTR., argyrophylax BGSTR., agyrobius BGSTR.) Holarktikus faj, melynek Észak-Amerikában több elkülönült alfaja él. A Bakonyban is elterjedt. Igénytelensége folytán mindenütt megtalálható, de az argus-hoz hasonld, nagy tömegviszonyokra még nem volt példa. Nagyon sűrűn, de azon belül egyesével repül, csak az alkonyati imágó-asszociációkban láthatók csoportba verődve. Ilyenkor a fűszálakon fejjel lefelé csüngve készülnek az éjszakai pihenésre. Tavaszi nemzedéke május közepétől repül, aktivitását június közepén fejezi be, ezt követően csak kései nőstényei tevékenykednek. Rajzása emiatt elég hosszú, így előfordul, hogy július elején a friss nyári és az elrongyolódott júniusi példányok együtt láthatók. A második nemzedék rövidebben rajzik, szeptemberben már nem repül. A rendkívüli 199l-es dsz itt is meghozta a részlegesen repüld 3. nemzedéket, persze nagyon gyérszámú és kisméretű állománnyal. Nem védett faj. Bakonyi státusza: 5. SZABÓ (1956) monográfiájában megállapítja az argyrognomon alfaji különállását a középeurópai rassztól és le is írja ssp. argyropeza néven. Kétségtelen, hogy a nagyobb sorozatokkal való összehasonlítás során a Szabó által közölt eltérések fellelhetők, de messze nem olyan mértékben, mint ahogy ezt az alfaj leírása során közli. Ne feledjük, hogy egy tágtűrésű fajjal van dolgunk, amelynek populációi többnyire érintkeznek. Az összemosódásnak nincsenek gátjai, legalábbis közép-európai viszonylatban kisebb szelektálódás alakult ki, mint a periférikus zénákban. Összehasonlítottam a nagyszámú bakonyi argyrognomon anyagot a Scorcolábél leírt eurgetes STAUD. subspecies példányainak kisebb sorozatával. Nem találtam olyan állandó eltérést, ami az ettől az adria-parti alfajtól elkülöníthetövé tenné a bakonyi argyrognomon-t. Ezért a bakonyi populációt az ssp. eurgetes-szel azonosnak tartom, mely álláspontom természetesen nem érintheti az Északi-középhegység népességeit. Erre a területre nem terjesztettem ki összehasonlító vizsgálataimat. Eltérései főként a nőstények szárnytövén mutatkozó