Dietzel Gyula: A Bakony természettudományi kutatásának eredményei 21. - A Bakony nappali lepkéi. (45 színes fotóval) (Zirc, 1997)

A fajok részletes jellemzése

kék pikkelyszóródásból adódnak. Teljesen kéktükru példány a Bakonyból nem került eld. Intersex aberrációjának egyetlen példánya a Déli-Bakonybdl (Aprd-Bét-hegy) származik. 16. nem: Aricia REICHENBACH, 1817 Szerecsen boglárkák A nemet a szisztematikai elemzések erősen feldarabolták. Az egyetlen alaposnak tűnd indok, a két idesorolt hazai faj (A. agestis, A. allous) közös, de egyben a többitől eltérd sajátossága, hogy hímjük is barna. A változó szexuáldimorfízmus azonban más Rhopalocera nemeknél is egységben hagyta a genus-t, amennyiben a generikus azonosságok túlsúlyban voltak (Co//a5-fajok). A többi, egykor melléjük rendelt faj (nicias MEIG., pyrenaicus BOISD., anteros FRR.) külön nembe való sorolása mellett aligha érvelhetünk. Alnemként történd leválasztásuk jobban indokolható, de ennek sem látom értelmét. Ezek a nemek a bakonyi faunát nem érintik. Ezzel együtt, megalapozatlannak tartom az Eumedonia nem felállítását az eumedon számára. Tólem függetlenül BÁLINT (1991b) ugyanerre a véleményre jutott! Az eumedon-nak is barna a hímje, ezen túlmenőleg szárnyszabása és több rajzolateleme alapján is kongenerikus az agestis-szel és az allous-sza\. 113. Aricia agestis (SCHIFFERMÜLLER, 1775) Szerecsen boglárka (syn.: astrarche BGSTR., medon HUFN., alexis ROTT.) Nyugatpalearktikus, többközpontú euryök faj. Elterjedésének pontos behatárolhatdsága — főként az ázsiai területen — kissé hézagossá vált, miután több alfaját a közelmúlt kutatásainak eredményeképpen leválasztották az agestis-ről (pl. az ukrajnai ssp. inhonora JACH.). SZABÓ (1956) a leggyakoribb hazai Lycaenidae-k között említi, ami bakonyi vonatkozásban egyáltalán nem állja meg a helyét. Például a Bakonyi Természettudományi Múzeum anyagában is alig vannak példányok és saját gyűjtéseim során, szinte sehol sem találtam nagyobb számban. Tény, hogy területileg rendkívül nagy a szóródása, szaporulata viszont gyenge. Adatainak zöme egyesével feltűnt példányok gyűjtéséből és megfigyeléséből származik. Az Eszaki-Bakonyból kevés lelőhelye ismert, azok egy része is a legutóbbi alaposabb kutatások eredménye. A Tapolcai-medencéből NÉMETH (1991) említi előfordulását, de ritka fajnak tartja. A Déli-Bakony ban már több helyen megtaláltam, de csak a Kab-hegy déli peremének egy-két pontján repült nagyobb számban, majd minden átmenet nélkül, két éve onnan is eltűnt (KülsőPótlék, Kőrises, Városi-legeld). ÁBRAHÁM és UHERKOVICH (1986) a Keleti-Bakonybél a Dudar környékét tárgyald faunamunkájukban gyakorinak jelzik. Évente három nemzedéke repül májustól októberig, de ezek között júniusban és júliusban néha átfedés tapasztalható. Nem védett. Bakonyi státusza: 4. A nevezéktani törzsalakot a Bécsi-medencéből írta le Schiffermüller, ezekkel a bakonyi agestis is megegyezik. Változékonysága behatárolt habitusképek között mozog, leírt egyedi eltérései a Bakonybdl eddig nem ismeretesek. Rögzített bakonyi lelőhelye: 32 (38. térkép) 1 a, b, c 2b,c 3 a, b 4 a, b 5 b, c 10 a, b 11 b 13 a 14 22 a 24 a 25 c 29 33 35 42 a 46 47 52 57 b 60 64 69b,c 82 85 86 89 92 95 96 97 a,b 98