Marián Miklós: A Bakony természettudományi kutatásának eredményei 20. - A Bakony hegység kétéltű- és hüllőfaunája (Zirc, 1988)
A herpetofauna jellemzése
1. sz. táblázat Tabelle 1 Bakony Sopron Dunazughegység Salamandra salamandra Triturus alpestris bakonyiensis Triturus c. eristatus Triturus v. vulgaris Bombina bombina Bombina variegata Pelobates fuscus Bufo bufo Bufo viridis Hyla a. arborea Rana arvalis wolterstorffi Rana dalmatina Rana temporaria Rana esculenta Rana ridibunda Emys orbicularis Lacerta a. agilis Podarcis m. muralis Lacerta v, viridis Anguis f. fragilis Ablepharus kitaibelii fitzingeri Elaphe 1. longissima Coronella a. austriaca Natrix n. natrix Natrix t. tessellata A fajok mennyisége Hiányzik a Ranidae család egyik taja, a gyepi béka (Rana temporaria L.) is, pedig, amint láttuk, fosszilis példányai előkerültek a területről. A faj itteni kihalását a klíma és a hidrológiai viszonyok átalakulása okozhatta. Legközelebb a soproni hegyekben található. A Lacertidae családot ugyan három gyíkfaj is képviseli, de hiányzik az Alföldön és a Dunántúl egyes részein előforduló homoki gyík (Lacerta taurica taurica PALL.). A Bakonyalja egykori futóhomokból kialakult talaján esetleg még előkerülhet. Legközelebb Pákozd környékén él. Az elevenszülő gyík (Lacerta vivipara JACQUIN) itteni felfedezésére — a számára alig megfelelő környezeti adottságok miatt — nemigen gondolhatunk. Legközelebbi ismert élőhelye a Fertő-tó melléke. A Scincidae családba tartozó magyar gyík (Ablepharus kitaibelii fitzingeri MERTENS) is hiányzik a faunalistáról. Régi adatok itteni előfordulásáról szólnak. Kitaibel Pál már kétszáz éve megtalálta a Bakonyban ezt az akkor még ismeretlen gyíkfajt. „Kitaibel ezt a nevezetes gyíkot már 1797-ben felfedezte és leírta magának Lacerta nitida néven a Vértesből Csákvárról, a Bakonyból Várpalota mellől." (JÁVORKA 1957). Sajnos Kitaibel - amint azt HORVÁTH (1918) írja - soha nem publikálta fölfedezését, adatai csak hátrahagyott följegyzéseiben, céduláin szerepelnek (Csapody István levélbeli közlése, 1986). Mintegy negyedszázaddal később L. J. Fitzinger arról tudósít, hogy gyíkunk előfordul a Szent-György-hegyen, Tapolca mellett (FITZINGER 1824). Újabb háromnegyed évszázad eltelte után Lendl Adolf közli, hogy a magyar gyflc a Bakony déli lejtőin él (LENDL 1899). Azóta nincs híradás e különleges kis gyík bakonyi előfordulásáról, ami azonban nem zárja ki esetleges újramegtalálását. A számára megfelelő élőhelyek adottak. Kicsinysége, a miliőbe jól beilleszkedő színe és alakja miatt, elkerülhette eddig az újrafölfedezését. Legközelebbi populációja a Dunazug-hegységben él A kígyók Colubridae családjából hiányzik a hazánkban igen szűk elterjedésű (csak a Budai-hegyekben és a Villányi-hegységben élő) haragos sikló (Coluber jugular is caspius GM.). A Bakony herpetofaunájának jegyzékét összehasonlítva a Soproni-hegység (MARIÁN-TRASER 1978) és a Dunazug-hegység (SZABÓ 1956) faunalistájával (1. sz. táblázat) megállapíthatjuk, hogy a tágabb értelemben vett Bakony hazánk egyik legértékesebb, sokféle környezeti igényű fajokat magában foglaló kétéltű -hüllő világának nyújt élőhelyet. 22 19 19 8. S
