Marián Miklós: A Bakony természettudományi kutatásának eredményei 20. - A Bakony hegység kétéltű- és hüllőfaunája (Zirc, 1988)
A fajok ismertetése
12. Rana esculenta LINNAEUS - Kecskebéka Testhossza: 65-88 mm Lelőhelyei: Ajka, erdei tócsa: 1973.09.20., M-MO - Balaton (Tihany): 1972.07.19., I-Szi - Balaton (Balatongyörök): 1980., I - Bakony-ér (Bakonyszentkirály): 1975.10.28., I; 1976.07.01., Szi-I - Bakonygyirót: 1973.07.21., I-Szi - Béb, kacsaúsztató-tó: 1975.10.27., I - Csór: 19-75.05.04., Szi - Csurgókút (Farkasgyepű): 1966.07.21., M-Sz - Dudari-patak (Balatonszentkirály): 1976.05.04., I - Fehérvárcsurgó, víztároló: 1979.04.10., M - Fekete-hegy, tó: 1980.04.29., I - Feneketlen-tó (öcs): 1969.09.16., M - Feketevízpuszta, felhagyott halastó: 1977.05.06., M - Gerence-patak, Akli (Zirc): 1972.10.22. B; 1977.04.20., Szi - Gerence-patak (Pénzesgyó'r): 1972.11.06., Dobróka F.-Bittmann T. - Gyulafirátótihalastó: 1971.11.06., T - Hajmáspuszta: 1974.11.14., Máj F. - Hegyesd, halastó: 1976.06.29., Szi-I - Kálomis-tó: 1979.04.13., I-S - Kettős-tó (Balatonhenye): 1977.03.10., I - Keszthely, Hévíz-páhokiárok: 1976.05.06., I-Szi; középső csatorna: 1976.06.05., I - Kis-tó (Pécsely): 1975.10.22., I-Szi Kornyi-tó: 1974.05.13., I-Szi - Köleskepe, víztócsa: 1980.06.07., M-Puskás L. - Köveskál: 1977.04.21., I; 1977.06.11., Szi-Orsós P. - Kúp: 1978.04.20., I - Lesence-patak (Balatonederics): 1976.05.13., I Monostori-tó: 1979, I - Nagy-tó (Öcs): 1975.10.27., I; 1980.06.08., M-Puskás L. - Nagydém: 1976.04. 26., Szi - Németbánya, vadászház alatti tó: 1967.05.30. Sz; pocsolya: 1975.06.24., I-Szi - Nyír-tó (Nagyvázsony): 1980.06.07., M-Puskás L. - Porva-Csesznek, Cuha-patak: 1975.10.22., I-Szi - Sarvaly-erdő : 1968.06.05., Sz - Szarvaskúti-tó: 1973.09.08., B; 1980.06.06., M - Súr, mocsár: 1979.04.10., M-MO Torma-rét, felhagyott bazaltbánya kis tava: 1973.09.29., M-MO-T; 1975.03.05., M-T - Uzsabánya (Lesenceistvánd): 1965 (SEY 1965); Malom-tó: 1976.04.20., I-Szi - Uzsai-halastavak (Lesenceistvánd): 1968.06., Sz - Vad-tó, Kovácsi-hegy: 1952.05.02., Sz - Vállus, erdészházak alatti patak: 1969.05.22., Sz - Vázsony-séd (Nagyvázsony): 1973.06.29., Szi-M - Zirc, arborétum, Cuha-patak: 1973.08.05., B (23. ábra). Eurázsiái—szuboceániai faunaelem. Elterjedési területe Dél-Svédországtól Olaszországig és az Aldunáig, továbbá Franciaországtól, Közép-Európán át a Szovjetunióig húzódik (23. ábra). Dél-Angliába eredményesen betelepítették. Magyarországon sík-, domb- és hegyvidéken elterjedt, de inkább a magasabb szintájakon él. Az alacsonyabb területeken jobbára a tavi béka helyettesíti. A Bakony hegységre és környékére is áll ez a megállapítás. Előfordulási területe, élőhelyei gyakran azonosak a Rana ridibundaéval. Vízhez kötött békafaj. A legkülönbözőbb ökológiai adottságú vizekben - tavakban, holtágakban, kubikgödrökben,, nagyobb tócsákban, mocsarakban - él. Előnyben részesíti az úszóhínárral (tündérrózsa, súlyom, rence stb.) fedett, náddal, sással, magas fűvel borított partú vizeket. A nagyon árnyékos, tápanyagszegény, növényzet nélküli vízállásokat nem kedveli. A vízfenék iszapjában töjtött téli álmából április elején ébred. Április 10-én már szóltak a kecskebékák 12 C vízhőmérséklet és 16 °C léghőmérséklet mellett (1979, Szápár melletti vízállás). Párosodása április végén, május elején kezdődik. 1976. április 22-én már szaporodásra gyülekeztek a Malom-patak lelassult vízében. Ugyanitt ekkor folyt a sárgahasú unkák párzása is. Násza eléggé mozgalmas, mondhatni zajos, amint azt 1980. június 8-án az öcsi Nagy-tóban megfigyeltem. A víz szintjén, az úszó hínáron tucatnyi kecskebéka űzte, úszva-kúszva egymást erős vartyogás közben. A szaporodási ösztön nem nyomta el teljesen a táplálkozási reflexet : egy-egy béka - éles csikkenő hanggal - magasra rúgta fel magát, hogy a fölötte repülő rovart elkapja. A hímek rendszerint kórusban hallatják, két külső hanghólyaggal megerősített, csengő, párhívó-hangjukat: „rrrrek-rrrrek-rrrrek-rekekeke-kekekeke" (MÉHELY 1901). Vagy ahogy a régi görögök hallották: „brekekeksz-koáksz-koáksz" (KISS 1985). Időnként a nőstények is megszólalnak. Hangjuk, nem lévén hanghólyagjuk, jóval gyengébb. A hang erőssége függ az állat nagyságától és az adott hőmérsékleti viszonyoktól. Kardaluk a párosodás idején a legerősebb, de az egész vegetációs időszakban fel-felhangzik, főleg az esti és éjszakai órákban. A kecskebéka a hangja alapján is megkülönböztethető a tavi békától. Az előbbi párhívó szólamában az „e" hangzó dominál és rövidebb brekkenésekből tevődik össze. (Impulzus-csoportjai legfeljebb 1,5 másodperc terjedelműek, utóbbiéban a magasabb „a" hangzó az uralkodó és impulzus-csoportjainak terjedelme GÜNTHER (1985) szerint 1,7 másodperc is lehet. Petéit csomókban rakja le, amelyek a víz felszínén úszva érnek meg és 2000-3000 petét tartalmaznak. Az 1,5 mm nagyságú pete kocsonyás burkával együtt 7—8 mm átmérőjű. A lárvák átalakulása szeptember közepén fejeződik be. (Az 1973 szeptember 8-án Bankovics Attila által gyűjtött kis Rana esculentaknak a négy lába már kialakult, de még farkuk van.) Olykor lárva alakban telel a vízfenék iszapjában. Az ilyen „óriáslárva" 15-18 cm hosszú is lehet. Ezek a következő tavasszal fejezik be metamorfózisukat (GÜNTHER 1985).
