Marián Miklós: A Bakony természettudományi kutatásának eredményei 20. - A Bakony hegység kétéltű- és hüllőfaunája (Zirc, 1988)

A fajok ismertetése

60 70 80 90 00 10 20 70 80 90 23. ábra: A kecskebéka (Rana esculenta) lelőhelyei a Bakonyban és elterjedése Európában Abb. 23: Die Fundorte des Teichfrosches (Rana esculenta) im BakonyGebirge und seine Verbreitung in Europa. Nemi érettségüket a hímek általában a második, a nőstények a harmadik áttelelés után érik el. Nem mindegyik kifejlett nőstény petézik minden évben (GÜNTHER 1985). Októberben vonul téli álomra. Az időpont azonban az időjárási viszonyoktól függően változhat. Tóth Sándor november 6-án (1971, Gyulafirátóti-halastó), Máj Ferenc november 14-én (1971, Hajmáspuszta) evűitött kecskebékákat. Vízi életmódot folytat, üe nincs állandóan a vízben. Napfényes időben szivesen tartózkodik az úszó hínár nagy levelein, vagy a vízparton. Néha elkóborol a víztől. 1980. június 7-én a Köleskepe-árok hegyoldalában, útmenti időszakos pocsolyák mellett, az állandó víztől többszáz méterre találtam. Nappal aktív, nagyétkű állat. Férgeket, rovarokat (a fullánkosokat is), pókokat, apró halivadékokat, békalárvát, sőt kis békákat is fogyaszt. Nagyszámú ellensége van. Lárváit vízi ízeltlábúak lárvái, halak, békák és a mocsári teknős pusztítják. Kifejlett ala~kjait a mocsári teknős, vízi- és kockás sikló, réce- és gémfélék, cickányok, sün és ragadozó emlősök zsákmányolják. Az ember is jelentős mértékben gyéríti, amennyiben kísérleti és orvosi célra gyűjtik, illetőleg hazai és külföldi foeyasztásra rendszeresen és nagy mennyiségben fogják. A kecskebéka is védett állat, azonban mesterséges halastavakban engedély nélkül, egyéb helyeken a természetvédelmi hatóság engedélyével gyűjthető.