Marián Miklós: A Bakony természettudományi kutatásának eredményei 20. - A Bakony hegység kétéltű- és hüllőfaunája (Zirc, 1988)
A fajok ismertetése
hangzacskó erősíti, de az is, hogy unkogáskor rendszerint felfekszik a víz színén úszó növényekre és így egész teste rezonátorként működik. Magasabb vízhőmérséklet mellett rövidebb szüneteket tart az egyes unkogási szakaszok között. GÜNTHER (1985) szerint általában percenként 40-nél kevesebbszer szól, és ezáltal megkülönböztethető a sárgahasú unkától, amely mindig 40-nél többször hallatja hangját egy minutum alatt. Rendszerint számos állat egyszerre, kórusban szól és a halk, de mégis messzire, mintegy lebegve hangzó „uunkuunkuunkuunk" az emberi fülnek is kellemes. Tápláléka: apró százlábúak, rovarok, pókok, csigák, amelyekből sokat elfogyaszt. Az ember szempontjából is hasznos, védett állat. Mérges bőrmirigyváladéka miatt kevés természetes ellensége van. Más táplálék híján a vízisikló és néhány vízimadárfaj fanyalodik, esetenként fogyasztására. Biotópjainak (napsütötte tavak, mocsarak) fenntartása, megőrzése fontos természetvédelmi feladat. Lakóvizeinek parti-sávját és a környező területet fáktól, bokroktól mentesen kell tartani. 5. Bombina variegata LINNAEUS - Sárgahasú unka Testhossza: 39—50 mm Lelőhelyei: Aranyos-völgy, patakban (Veszprém): 1979., Ba - Barátok útja (Bakonyszücs): 1965, Sz Borostyán-kút (Bakonybél): 1968.07.17., M-MO - Cuha-völgy, Porva-Csesznek vasútállomás (Csesznek): 1973.08.05., B-Fekete - Csehbánya: 1976.07.22., Ba-I - Csinger-völgy (Ajka): 1960.06.15. Sz - Csurgó-kút, Köves-patak völgye (Magyarpolány): 1966.07.21., M - Darvas-tó (Nyirád): 1976.04.22., I - Esztergáli-völgy (Hárskút): 1977.06.02., T — Farkasgyepű, 1975.04.13., I; Bükkös, keréknyom-pocsolya: 1975. 09.02., I; 1976.05.11., I. - Fekete-séd völgye (Bakonybél): 1972.07.27., B - Gerence-völgy (Bakonybél): 1962.07.17., M-MO; 1968.07.17., M-MO; 1972.07.25., I-Szi; 1973.07.28., I-Szi; 1973.08.08., B; 1973. 09.03., B-Kasper Á; 1974.07.07., I - Hárskút, pocsolya: 1983.03.13., T - Huszárokelőpuszta (Ugod): 1959.05.20., Sz,- 1976.07.16. Pompola E.-Szi - Kab-hegy (Nagyvázsony): 1973.07.30., B-Jaszenovics T. - Kerteskői-szurdok (Bakonybél): 1968.07.27., M-MO - Kornyi-tó 1977.03.24., I - Kovácsi-hegy (Zalaszántó): 1959.05.03., Sz - Kőris-hegy (Bakonyszücs): 1973.07.30., I-Szi - Lókút, pocsolya: 1975.05.10., T - Malomréti-völgy (Olaszfalu): 1972.04.24., T; - 1976.04.27., M-Traser Gy,-1976.04.29., Szi; 1976.07.13., Szi; 1977.05.25., I - Mogyorós-domb (Herend): 1979.06.18., S-Weninger T. - Móricháza (Ugod): 1959, Sz - Németbánya 1964, Sz; 1973.08.08., B; pocsolya: 1975.06.24., I-Szi - Pápateszér: 1975.05.03., Szi - Pisztrángos-tó (Csehbánya): 1975.10.21., Nagy E.; 1976.10.21., Szi - Réhpuszta (Hárskút): 1977.06.10., Ba - Sarvaly-erdő 1968.06.05., Sz - Sárcsikút (Padragkút): 1963.05.14., Sz Szarvaskút (Zirc): 1974.07.02., I; 1980.06.06., M - Tekeres-völgy (Veszprém): 1976.05.16., Ba - Tormarét (Nagyvázsony): régi bazaltbánya 1980.06.07 T-M-MO - Ugod, séd: 1973.06.06., T - Uzsai-halastavak (Lesenceistvánd): 1968.06.06., Sz - Vadász-völgy (Németbánya): 1967.05.30., Sz - Vállus, erdészeti telep: 1969.05.20., - Vörös-János-séd völgye 1959., Sz; 1975.08.05, I; 1980.06.13., T - Zirc, strand 1976.04.12., Stadler A.-Kovács Á; 1976.05.07., Stadler A.-Kovács Á. - Zirci arborétum (Zirc): 1985, I (16. ábra). A sárgahasú unka közép-európai faunaelem, amelynek a vöröshasú unkával közös őse, a föltevések szerint, Ázsia steppéiről hatolt be kontinensünk középső tájaira és itt alakult önálló fajjá. Elterjedési területe főként Közép- és Dél-Európa. Nyugaton Franciaország, Belgium és Hollandia tengerparttól kissé távolabbi tájain és a német hegyvidéken él. Közép-Európán át a Fekete-tengerig húzódik hazája. Délen az Appenini- és Balkán-félsziget a lakóhelye (16. ábra). Magyarországon jellegzetes hegyvidéki faj, amely azonban dombvidékeinken, sőt kivételesen a síkságon is előfordul. Eddig a Magyar Közép-hegységből, a Sopron-Kőszegi-hegyvidékről, a Zempléni-hegységből, és a Mecsekből került elő. A Zselicség dombvidékéről (MARIÁN 1987) és Somogy sík vidékéről is kimutattam (SZABÓ 1959). Előfordulási területei SZABÓ (1959) szerint egybeesnek azokkal a tájakkal, ahol a csapadékmennyiség meghaladja az évi 700 mm-t és ez magyarázza meg jelenlétét az alacsonyabb vidékeken. A Bombina variegata a Bakony egyik jellegzetes színező állatfaja. Csaknem kizárólag hegységünk magasabb területein él, bár a Balaton-felvidék egy-egy pontján is előkerült. (Az alacsony területeken, például Fenyőfőn, talált példányok a vöröshasú unka felé átmenetet képező hibrideknek bizonyultak.) Népessége a Bakonyban jóval kisebb, mint közeli rokonfajáé, a vöröshasú unkáé. Tartózkodási és szaporodási hely tekintetében nem igényes. Patakok holt ágaiban, kis tavakban, tócsákban, mocsarakban, útmenti vizes árkokban, sőt keréknyomokban éppúgy megtaláljuk, mint kissé szennyezett vizekben. Gyorsfolyású patakokban csak a legritkább esetben tartózkodik. Leginkább a napsütötte, kevés növényzetű vizeket kedveli. Egész évben a vízben él. Ha a vizek kiszáradnak, az iszapban rejtőzik. Néha, különösen az erdők vizeiben élők, elhagyják a vizet, s attól jelentős távolságra eltávolodnak. E megfigyelésemet megerősíti
