Marián Miklós: A Bakony természettudományi kutatásának eredményei 20. - A Bakony hegység kétéltű- és hüllőfaunája (Zirc, 1988)

A fajok ismertetése

60 70 80 90 00 10 20 70 80 90 16. ábra: A sárgahasú unka (Bombina variegata) lelőhelyei a Bakonyban és elterjedése Európában Abb. 16: Die Fundorte der Gelbbauchunke (Bombina variegata) im Bakony-Gebirge und ihre Verbreitung in Europa. KOWALSKI ÉS MLINARSKI (1965) is, akik a Pieniny-hegységben a legközelebbi víztó'l csaknem 1 kmre láttak sárgahasú unkákat vándorolni. Megriasztva a vízben, a fenéken keres búvóhelyet, a szárazföldön pedig gyakran az előző fajnál ismertetett unkareflexet alkalmazza. Téli álmából áprilisban ébred és megy vízi élőhelyére. Párosodása májusban kezdődik és megszakításokkal elhúzódik augusztus végéig. A szaporodáshoz, melyre olykor a legkisebb vizet is felhasználják, nagy számban gyülekeznek. (A szarvaskúti kavicsbánya kis víztócsájában például igen nagyszámú sárgahasú unka párosodott 1980. június 7-én.) Párosodása, peterakása a vöröshasú unkáéhoz hasonló módon megy végbe. A petékből 7-9 nap alatt kelnek ki a lárvák. Tüdős alakká fejlődésük valamivel gyorsabb, mint a vöröshasú unkáé. Nemi érettségüket életük harmadik évében érik él. A sárgahasú unka ,,uunk-uunk", néha „u-uu-u-hu" unkogása hasonlít a vöröshasú unkáéhoz, de mivel a hímeknek nincs hangzacskójuk, - annál csendesebb. A két faj hang alapján való megkülönböztetéséről az előzőekben már szóltam. A sárgahasú unka éjjel is aktív. STUGREN és RUSU (1978) megfigyelése szerint mozgási tevékenysége csúcspontját éjfél után, rendszerint 03 órakor éri el. Lokomóciós aktivitása nappal csökken, de magas