Marián Miklós: A Bakony természettudományi kutatásának eredményei 20. - A Bakony hegység kétéltű- és hüllőfaunája (Zirc, 1988)
Élőhelyek
I. Állandó vizi-élőhelyek Olyan vizeket értünk e megjelölés alatt, amelyek egyetlen évszakban sem száradnak ki. Forrásmedencék A természetes (nem „foglalt", vagyis nem kiépített) erdei forrásmedencék rendszerint köves fenekét iszap, ág- és levéltörmelék fedi. Mélységük 15-30 cm. Vizük hűvös, tiszta. Vízinövény ritkán található bennük. — Vörös- és sárgahasú unkák - rendszerint átmeneti - tartózkodási helyei. Az iszap néhány békafajnak nyújt áttelelési lehetőséget. Patakok Felső folyásukon keskeny medrűek, fenekük köves, kavicsos, néhol vastag iszappal fedett. Vizük gyorsfolyású, gyakoriak a csobogók. Vízinövény a medrükben nem él, partjukon viszont rendszerint buja, lágyszárú vegetáció díszlik: orvosi tüdőfű (Pulmonaria officinalis), erdei madársóska (Oxalis acetosella), fürtös salamonpecsét (Polygonatum multiflorum), óriás zsurló (Equisetum maximum) stb. A patakok vizében e szakaszon - mert túl sebesen folynak és mert nincs rejtőzési lehetőség - herptiliák nem élnek. A parti növényzetben előfordul a fürge gyík, és a törékeny gyík. Alsóbb szakaszukon a patakok kiszélesednek, lassan folynak. Vízmélységük - hóolvadás és az esőzések idejének kivételével - csekély. Medrük parti sávját, partjukat sűrűn benövik a vízinövények: nagy víziboglárka (Ranunculus aquatilis), vizi harmatkása (Glyceria aquatica), nyílfű (Sagittaria sagittifolia), nád (Phragmites communis), sásfajok (Carex sp.) stb. Pettyes gőték, vörös- és sárgahasú unkák, kecskebékák és tavi békák tanyáznak itt. A patakok medrét az emberi településeken és környékükön szabályozzák (futásvonalukat kiegyenesítik, mederfalukat egyenesre vágják, a növényeket kiirtják) és ezzel a kétéltűek életlehetőségeit beszűkítik, vagy megsemmisítik. A szaporodási ösztöntől hajtva azonban sokszor ezekben az árkokban is lerakják petéiket a leveli békák és egyes Rana fajok (erdei, tavi és kecskebéka). A kikelő békalárvák azután, a táplálékhiány, vagy a vízszennyezés miatt rendszerint elpusztulnak. Sajnos a falvak szennyvize sok esetben a patakokba kerül. Tavak A természetes állapothoz legközelebb az erdei tavak vannak. Lombos erdővel körülvett náddal, gyékénynyel (Tipha latifolia) többé-kevésbé fedett, néhol zsombéksás (Carex elata) és füzbokor foltokkal tarkított kisebb-nagyobb vizek ezek (Nyír-tó, Büdös-tó). A víztükröt az úszóhínár-társulás növényei fedik. Néhol a tó területének egy része a láp-stádium felé közeledik és a medret nagy foltokban vízimoha (Sphagnum sp.) fedi (öcsi Nagy-tó). - E vízállások a gőték, unkák, levelibékák, vízi békák és a vízisikló optimális élőhelyei. A varangyfajok szaporodóhelyei. A Balaton-felvidéken nagyobb, szabad vízfelületű tavak vannak (Belső-tó, Kornyi-tó). A Balatont, hazánk legnagyobb tavát is ide soroljuk. Ezek a vizek az emberi hatástól (horgászás, halászás, hajózás, üdülés) zavartak. Elsősorban a kétéltűek szaporítóhelyeiként jönnek számításba. A Balaton parti zónája a kockás sikló élőhelye. Egyes tavakat az ipari tevékenység olyan mértékben szennyez, hogy azokban és közvetlen környékükön a herpetofauna tagjainak életlehetőségei megszűntek (Kincsesbánya). Mocsarak A kétéltűek még háborítatlan tenyésző helyei az urbanizációtól, forgalomtól távol eső hegy- és dombvidékek erdőzugaiban kialakult kis mocsarak, lápák. A többé-kevésbé lejtős területen folyó vízerek, vízszintes terepre jutva kiszélesednek, elterülnek, elmocsarasodnak. Medrükben széleslevelű gyékény, sás, gólyahír (Caltha laeta), víziboglárka (Rannunculus aquatilis) gyökerezik, vizükben tócsagaz (Ceratophyllum submersum) lebeg. A vízfelszínt nagy foltokban békalencse (Lemna maior) borítja. A partszegélyen tüdőfű, csalán, salamonpecsétje díszlik (Farkasgyepű). Az unkák, mocsári és erdei békák fajpopulációinak termőhelyei e kis mocsarak. „Sík vidéki" megfelelői ennek a típusnak az erdőtlen, füves, vagy mezőgazdasági művelés alatt álló domboldalak metsződései alján kialakult napsütötte kis mocsarak. Vizükben zsombékoló sás, káka, mocsári gólyahír, partjukon zsurló (Equisetum palustre) állomány él (Súr, Farkasgyepű). Gőte- és unkafajok, kecskebéka élőhelyei, számos békafaj szaporítóhelyei e mocsarak. A nagykiterjedésű sással, náddal, elszórtan rekettyefűz (Salix cinerea) bokrokkal tarkított berkek is idesorolhatók (Feneketlen-tó). Kecskebéka, tavi béka nagy számban él e biotóp típusban. Néhol az épített medencéket (fürdő-, víztároló medencék) - miután az emberi gondoskodás, karbantartás megszűnt - a természet birtokba veszi és a herptiliák alkalmas, állandóvizű tanyahelyévé válnak. Vizü-