Dr. Medvegy Mihály: A Bakony természettudományi kutatásának eredményei 19. - A Bakony cincérei (Zirc, 1987)

7. Fajlista

53. Trichoferus paliidus OL: (Jav.: Éj cincér) 1,5-2 cm-es sárgásvörös színű, szárnyfedőm barna harántfolttal. Közép-Európa déli részén, Dél-Európa egyes pontjain fordul elő. Hazánkban szórványos, öreg tölgyek (Quercus) vastagabb ágaiban, vagy csenevész tölgyek törzsében fejlődik, a lárva a kéreg alatt rág, vagy a farészben vagy a kéregben bábozódik. Július elejétől egészen augusztus végéig rajzik, a sötétedés kezdetétől számítva kb. 3 órán keresztül. A pusztulóban lévő, de az évben még leveles tölgy törzsén fel-le sétál, ezen fákat peterakás céljából keresi fel. Irodalmi adatokkal (KASZAB 1971) ellentétben ezen fákon sokszor egyáltalán nem látszik a Cerambyx cerdo L., vagy a Plagionotus detritus L. károsítása. Az éjszaka folyamán újabb és újabb imágók repülhetnek egy-egy ilyen megfelelő mértékben száraz fára, ugyanakkor a környező egészséges, vagy már szárazabb fákon egyáltalán nem találjuk meg. A zseblámpával történő megvilágítás általában nem zavarja mozgásában, sőt fénycsapda által megvilágított fára is rárepül (dr. Varga Zoltán adata Síkfőkútról). Érintésre ledobja magát. (Az életmódra vonatkozó megfigyeléseket Debrecenben (Sol, Nagy, Szot, Papp Gyula, Mus, Med.) és Budapesten (Mus, Med.) végeztük.) Az irodalom e fajt ritkának vagy rendkívül ritkának tartja (KASZAB 1971, KLAUSNITZER-SANDER 1981), amit az állat sporadikus előfordulása és éjszakai életmódja magyaráz, de az imágó és a lárva életmódját ismerve egy-egy helyről több, néha több tucat példány is gyűjthető. Data in coll. TTM: 21: 36.VII. leg: dr. Fettich, 10 példány. 54. Cerambyx cerdo L. - Nagy hőscincér (lásd a hátsó borítón) 4—5 cm nagyságú, fekete, szárnyfedői szurokbarnák, előtora ráncos, fénylő. Egész Európában előfordul, hazánk öreg tölgyeseiben (Quercus), tölgy ligeterdeiben mindenfelé megtalálhatjuk, bár az öreg fák kivágásával számuk általánosságban csökken. DEMELT (1966) szerint kőrisben (Fraxinus), dióban (Juglans), gesztenyében (Casanea), szüben (Ulmus), fűzben (Salix) is kimutatták. Pécsváradról gesztenyéből magunk is neveltük (Mus, Med). A Bakonyban még sokfelé előfordul. Főleg a napfénynek kitett élő, de beteg fákat támadja meg. 4 évig fejlődik, az első 2 évben a lárva a kéreg alatt rág, később mélyen a fatestbe húzódik, és a fát műszakilag kifejezetten károsítja. Imágó alakban telel át. Gyakran látjuk nappal is a fák törzsén, néha farakások körül repked a délutáni órákban, de elsősorban esti állat. Fő rajzasi ideje június végétől július közepéig tart. Data in coll. BTM-Zirc: 33: 77.VI.10., Die - 61: 62.VII.25., Jár - 74: 64.VII.13., 2, Ner - 80: 76.VII.7., Med - 135: 63.VI.10., Papp - 137: 73.VIII.3., 79.VII.1., Bali - 146: 77.V.26., 78.VI.19., Bali, 78.VI.21., 78.VII. 16., Sip - 157: 57.V1.27., Papp. Al.: 5: 64.VII.3., TÓTH 1968 - 9: 78.VI.30., 79.VI.30., Pod - 38: 72.VII.8., délután tölgy tűzifarakásra repült 2, Med-Sol - 51: 72.VII.8., délután tölgy tűzifarakásra repült Med-Sol, 3,Sol-Med., 72.VIII. 9., 3, Med. - 61: 80.VII.17., 3, Kol, 84.VI.20., 2 hím és 1 nőstény beteg tölgyfán kb. 6 m magasságban, Med - 138:64.VI.14.,Pod - 143: 65.VL, Szeő, 77.VI.16., Med - 150: 83.VII.18., 2, Vida. 55. Cerambyx miles BON. - Katonás cincér Némileg kisebb a nagy hőscincérnél, csápja rövidebb, a nősténynek csak a testhossz felét éri el. Egyébként habitusa nemigen különbözik az előző fajtól, de míg annál a szárnyfedők varratszöglete hegyben kihúzott, itt lekerekített. Pontomediterrán elterjedesu, hazánkból csak kevés adat ismert, azok is inkább a Mecsekből származnak. Az egyetlen bakonyi adat is régi: KUTHY (1896) szerint Keszthelyen fogták, de a bizonyító példányt nem sikerült megtalálni. Leginkább tölgyben, de szőlőben és gyümölcsfákban is fejlődik (Quercus, Vitis, Rosaceae). Életmódja hasonló a nagy hőscincéréhez. 56. Cerambyx scopolii FUESSL. - Kis hőscincér 2—3 cm-es, teljesen fekete, karcsú cincér. Európában, Észak-Afrikában és Kisázsiában fordul elő. Hazánk egész területén mindenütt nagy számban található. Szinte minden lombosfában megél, beleértve a gyümölcsfákat is, talán mégis a tölgyet (Quercus) és a diót (Juglans) emelném ki. Leginkább 5-10 cm-es ágakban fejlődik, a 2. év őszén bebábozódik és bogár alakban telel át. Ellentétben nagytestű rokonaivaLkifejezetten nappali állat, szereti a napsütést, ilyenkor fehér színű virágokon is sokfelé láthatjuk. Farakásokon, fák törzsén, csurgásokon ugyancsak megtalálható. Május elejétől július végéig rajzik. Mindezeket egybevetve érthető, miért találkozhatnak a kirándulók is gyakran ezzel az állattal. Data in coll. BTM-Zirc: 5: 62.V.9., Papp - 8: 72.VI.4., 5, Tóth - 9: 78.VI.20., 3, 78.VI.25., Som - 16: 79.V.17., Ádám - 17: 74.VI.5., Tóth - 18: 57.VI.20., 2, Papp - 24:69.V.7., 3, Papp, 69.VII.8., TóthL, 69.VII. 9., Papp - 26: 75.V.2., Tóth - 33: 77.VI.10-, Die - 35: 63.VI.13., Papp - 44: 75.VII.23., Faz - 50: 79.V.19., Roz - 51: 57.V.22., Papp - 52: 64.V.21., Papp - 54: 69.V.24., Had, 76.V.11., Bali - 58: 72.VII.12., 8, 73.VI.5., Tóth, 78.VII.26., Vesz - 61: 63.VI.12., 3, Die - 66: 72.V.23., 72.VIII.12., Bali - 68: 59.V.23., Papp, 73.V.23., Bah, 79.V.20., Roz - 71:78.VIII.9., Ádám - 80: 73.V.28., Tóth,