Eszterhás István: A Bakony természettudományi kutatásának eredményei 18. - A Tihanyi félsziget barlangkatasztere (Zirc, 1987)
A Tihanyi-félsziget barlangjai
nim 1953/ éa látta el villanyvilágítással. Az azóta eltelt 20 év során számos útikönyvben, tudományos igényű munkában /BERTALAN 1958, 1972, DORNYAI ZÁKONYI 1955, ESZTERHÁS 1983, KORDOS 1980, MKBT 1970-72, OKTII 1975-03, ÖRVÖS 1965, UZ30KI 1980, 1981, ZÁKONYI 1958, 1963/ elmítették, mutatták be vázlatosan, de részletes leírása elmaradt. A kőből rakott boltíves bejáraton át lépcsőkön jutunk le a külszintől 130 cm-rel lejebb kialakított barlangi járószintre. Maga a barlang két egymásba kapcsolódó csarnokból és két nagyobb beugróból áll. Az első csarnok 5 m hosszú és 4 m széles. Magassága változó a különböző nagyságú mennyezeti boltozódások miatt, a bejáratközeli boltozódásnál 320 cm, majd tovább 200 cm, az "ablak" melletti boltozódásnál 400 cm. Az első csarnok bal oldali végénél 290 cm magasságban egy 40x50 cm-e3 ablakot építettek a természetes nyílásba. Az oldalfalakon oldásos eredetű beugrók vannak, melyek fokozatosan mennek át a mennyezet boltozódásába. Az első csarnok mennyezetén két litoklázis figyelhető meg, az egyik az "ablaktól" indul merőlegesen a bejárat irányára és harántolja az ablak melletti hosszúkás boltozatot./alighanem e litok. ázis határozta meg a boltozat kialakulásat/, a másik szintén az ablaktól indul 03 a bejárat felé tart. A második csarnok szintén 5 m hosszú, de csak 2,5 m széles, átlagos magassága 200 cm. Eleje és vége természetes oldÓ303 üreg, azonban a közepe mesterségesen tágított. Jobb oldali első részéből két oldóso3 eredetű, emelkedő talpvonalú, 1 m körüli alacsony 170 cm, illetve 270 cm hosszú beugró nyílik. A barlang méretét az egyes korábbi leírók nem egyformán adták meg /pl.BERTALAN /1972/ 4 m hosszúnak, BUCKO /1970/ 8 m hosszúnak, 5 m szélesnek, 3 m magasnak írja/. Az 1903-as felmérés szerint a nemzetközileg elfogadott barlangméret-számítás alapján hossza 14 m, átlagos szélessége 2,5 m, átlagos magassága 2,2 m, térfogata kb. 56 m 3 . A barlang falán több helyen /a bejárattól balra, a beugrókban, a mennyezeten/ jól láthatók oldásos formák, barázdák, kanellurák, melyeket vékony utólagos karbonéto3 bekérgeződós borít. A mesterséges tágítások feltárják a kup gejziritjének szerkezetét. Az első csarnok bejárattal szemközti falán ívesen elrendeződött hidrokvarcit lemezekből álló réteg látható, melyre tömeges meszes-kovás gejzirit települt. A bejárat közelében és a második terem végében diónyi, almányi 3Órga opál kiválásokat szemléltünk meg. A barlang alját elegyengetett törmelék alkotja. Az 1-3 m vastag kőzetben levő, nagy bejárattal és átszellőzésoel bíró barlang hőmérséklete jól követi a felszíni hőmérsékletvőltozásokat. Víz csak ritkán, páralecsapódás formájában jelentkezik benne. Élővilága nem specifikus, a bejárat és az ablak közelében mohok, zuzmók találhatók, a belsőbb részekbe viszont árnyékot kedvelő szúnyogok, pókok húzódnak be. A barlang törmelékből álló alj ónak esetleges ásatása várhatóan felderítené az egykori forráskürtő helyét és annak ásványtartalmát, továbbá bizonyára történelmi leleteket is tartalmazna. Bár idegenforgalmilag kiépített barlang, de látogatását hatósági tilalom korlátozza. Az OKTII kiemelt jelentőségű barlanggá nyilvánította genezise miatt, amit kedvező fekvése is alátámasztott.
