Eszterhás István: A Bakony természettudományi kutatásának eredményei 18. - A Tihanyi félsziget barlangkatasztere (Zirc, 1987)

A Tihanyi-félsziget barlangjai

A barlang irodalma /a számok a tanulmány végén lévő irodalomjegyzék sorszámai/: 7. 8. 11. 30. 35. 36. 37. 54. 65. 67. 68. 82. 83. 89, 50.97. 2. Nyársa3-hegyi-barlang /egyéb elnevezései az Adattárban/ A község belterületének közvetlen déli szomszédságában emelkedik a fekete fenyővel beültetett Nyársas- h egy. A 187 m magas hegy csúcsát egy tekintélyes, kb. 70 m átmérőjű forráskup alkotja. A barlang a csúcstól 2 m-rel alacsonyabban, 7-8 m-rel keletre, a Balaton felé található. A barlang bizonyára igen régóta ismert, ezt mutatja törmelékkel, szeméttel való majdnem teljes ki töltőttsége is. Első irodalmi említése azonban csak 1931-ből való, hol PÁVAI /1931/ a forró víz oldásnyomait ismerte fel benne és példaképp említette. HOPPER /1934/ írta le először a barlangot, majd DORNYAI /1955/ tett róla említést, továbbá HALÁSZ /1967, 1968/ dolgozta fel adatait, ez után BERTALAN /193?-74/ említette paramétereit, ami az OKTII /1975-03/ katalógusába is bekerült, legutóbb pedig ESZTERHÁS /1983/ bakonyi barlanglistáiban szerepelt. A barlang három bejárata egy akácbozóttal benőtt 100-120 cm mély, 3-4 m széles gejziritben alakult sziklaszorosból nyílik, annak voltaképp a beboltozott vége. Genetikailag nyilván a sziklaszoros is része a barlangnak, oldalában látszanak Í3 üstszerű oldások - csupán mennyezete hiányzik. A déli, legnagyobb /70x70 cm/ bejáraton célszerű bejutni a barlangba, aminek 3 m-es hossza a második és mellette lévő harmadik kijáratig öt szépen boltozott Ü3tözerű fülkét fűz fel jobbra tartó íve mentén. Az első, a negyedik és az ötödik fülkében a fal mellett lefelé, valószínűleg a kürtő felé tartó mélyedések vannak, a második és harmadik fülkében pedig a mennyezeten szép formájú boltozódások. A második fülkének legdélibb részéből egy oldott kémény nyílik a felszínre. A feltűnően sok törmelék- és szemétfeltöltődés miatt az átlago3 magassága csak 60 cm. Ötven évvel ezelőtt H0PFER /1934/ még 1 m magasnak írta le a barlangot és lefelé nyíló üregeknek említette a. ma csak mélyedésnek számító jelenségeket - tehát azóta kb. 50 cm-t emelkedett a szemétszint. Szélessége a fülkének 120-150 cm, a befűződéseknél 603 70 cm. Térfogata kb. 4 m . A barlang fa Lóban ós mennyezetében igen jól látszanak a hidrotermális oldásnak nyomai, mint üstszerű bemélyedések, barázdák, kanellurák, átlyukgatott kőnyelvek. A száraz, csak alig sötét barlang főként szúnyogok, pókok tartózkodási helye. A törmelék és szemét kiásása során még számos szép oldásnyomot ismernénk meg a barlangban és az is elképzelhető, hogy a félsziget egyik leglátványosabb t>arlangjává válna - esetleg történelmi leletek is előkerülhetnének. Jelenlegi elhanyagolt állapotában jelentősége csekély, de feltárása bíztató lenne. A barlang irodalma: lo. 30. 36. 37. 41. 42. 45. 67. 71. 77. 3- Nyársas-hegyi-üreg /egyéb elnevezései az Adattárban/ A Nyársas-hegy csúcsát alkotó hatalmas forráskúp keleti meredek oldalában, kb. 170 m tengerszint feletti magasságban.van. A csúcsról előbb délre, majd