Eszterhás István: A Bakony természettudományi kutatásának eredményei 18. - A Tihanyi félsziget barlangkatasztere (Zirc, 1987)

A Tihanyi-félsziget barlangjai

A TIIIANYI-FÉLSZIGET BARLANGJAI A félszigeten 1903-ban 21 barlangot, 24 rombarlangot és 7 a köznyelvben barlangnak nevezett mesterséges üreget tudtunk regisztrálni. E szpeleológiai objektumokat öt területi csoportba látom célszerűnek tárgyalni, mely csoportok nem csak topográfiailag, de részben geológiailag és szpeleogenetikailag is különböznek egymástól /ESZTERHÁS 1903/. I. Kálvária-domb - Nyársas-hogy - Akasztó-hegy csoportja A félsziget keleti részét foglalja magába. Morfológiailag nem tekinthető egységes területnek, mert a Kálvária-domb és a Nyársas-hegy az Ovar rögének déli nyúlványához kapcsolódik, míg az Akasztó-hegy a Kopasz-heggyel önálló rögöt alkot. E területi csoportban 0 barlangot és 2 rombarlangot sikerült megismerni. Mindegyik hidrotermális oldódással keletkezett - de a három Fehér-parti barlang kialakulásában a kifogyás ós kimállás is szerepet kapott. 1. Forrás-barlang Kiemelt jelentőségű barlang - kataszteri száma: 44 63/1 /elnevezésének szinonimái az Adattárban/. A barlang Tihany község belterületén az apátsági templommal szemben, a Csokonai ligetben van. Idegenforgalmilag kiépítették és bejáratát rácsos vasajtóval lezárták. Kezelője az OKTII Közép-dunántúli Felügyelőség, de Tihany község Tanácsa gondozza. Idegenforgalmi látogatása jelenleg hatósági vélemény szerint geosztátikái okok miatt szünetel, bejáratának tengerszint feletti magassága 100 m. A barlang abban a forráskupban található, melyre az egykori tihanyi vár, majd az apátság temploma épült. A forráskup eredeti formáját már nem lehet felismerni a rajta történt többszöri nagyszabású építkezés miatt, mely során kőzetanyagának jelentős részét lebontották, másutt ráépítettek. A barlangot 1951-ben a MAF.1. felkérése és megbízása szerint tereprendezés közben egyetemi hallgatók tárták fel és szabadították ki a törmelékből. Hartha Ferenc vezette a feltárást és készítette el első térképét /MKBT 1970-72, BUCKO 1970, ZÁKONYI 1950/. A Forrás-barlang e kúpnak valószínűleg csak az egyik ürege. Egy ilyen nagy kúpban bizonyára több barlangméretű üreg is lehetett. Az 1951-es évet pedig csak az "újrafelfedezés" évének tekinthetjük. Minden jel arra vall, hogy korábban jól ismert és használt barlang volt. A forráskup természetes kiemelkedését kevés átalakítással, átépítéssel a tihanyi vár egyik bástyájának képezték ki /ZÁKONYI 1963/, barlangját pedig a várőrség berendezte saját céljóra. A törökök alóli felszabadulás után a végvári katonaságtól az apátság visszakapja a meglehetősen romos várrá alakított monostort. Alighanem ekkor felejtődött el a barlang létezése. A kétszáz éves elfelejtettsegből az 1951-es feltárás tette megint ismertté. Ez után építette ki a Veszprém megyei Idegenforgalmi Hivatal kelet felé néző bejáratát /ano-