Eszterhás István: A Bakony természettudományi kutatásának eredményei 18. - A Tihanyi félsziget barlangkatasztere (Zirc, 1987)
A Tihanyi-félsziget földrajza barlangtani nézőpontból
va azt, hogy a mésztartalmú hévízfeltörésok csak kürtőjük környékén rakták le üledéküket /Nyársas-hegy, Visszhang-domb/. A forrástevékenység kísérte a tufaterítés idejét /mésszel kérgezte be á tufában gázrobbanás által keletkezett barlangokat, tufás mészi3zapot terített az egyre süllyedő tengerfenéken/, de látványos formákat csak annak megszűnte után, a szárazulattá vált felszínen produkált - a forráskupok felépítésével. A forráskupoka t ZEPIIAROVICII /1056/, VITÁLIS /1913/ forrásvízi mészkőképződé3 produktumának tartja. Id.LÓCZY /1913/, CHOLNOKY /1932, 1935, 1944/, KAÁN /1931/, KADIC /1939/ gejzírtevékenység eredményének vélte. Ugy gondolták, hogy a források is a Yellowstone-parki vagy izlandi gejzírekhez hasonlóan működtek. PAVAI /1931/, majd HOPPER /1934/ ismét a korábbi véleményt osztják, rámutatva, hogy a forráskupok ürege nemotegykori f orrá3k.ráter maradványa, hanem utólagos oldással keletkeztek. Nem zárhatjuk ki annak a lehetőségét, hogy egyes források.működésük néhány szakaszában gejzírként is viselkedtek, de többségük bizonyára csak meleg, illetve forróvízü forrás volt. Rövid összegzést adva a paleohidrológiai viszonyokról, a vulkánosság megindulásával /de közben és utána is/ keletkezett töréseken át számottevő hőforrás-tevékenység indult meg a felső pannonban 03 tartott a pleisztocén végéig. E hőforrás-tevékenység kezdetben a sekélyvizű Parathetys-tenger fenekén, majd a fokozatos kiemelkedés következtében az egyre növekvő szárazulatokon rakta le üledékét. A félsziget jellegzetes képződményei a valószínűleg mindéi kori /BUCKO 1970/ forráskupok a bennük lévő sokszor barlang méretű üregekkel, melyek az egykori forráskráterek, parazitakráterek helyén másodlagosan, oldódással keletkeztek. A mai hidrológiai kép már kevésbé mozgalmas. A Belső-tó a Balaton szintjétől 26 m-rel magasabban, 131 m tengerszint feletti magasságban lévő mintegy 1/4 km vízfelületű sekély /1-2 111/ tó. Medencéjét, újabb kutatások szerint az egyik vulkáni erupció lesüllyedt kalderája alkotja. Vízét a csapadék- és talajvíz adja. Megcsapolása nincs, ezért a vízfelület nagysága is többé-kevésbé változó. A Külső-tó /vagy Büdös-tő/ már alacsonyabban fekszik, 116 m tengerszint feletti magasságban /a Balaton szintjétől 11 m-rel magasabban/. Sziiitén kalderának tartják, amit talaj- és csapadékvíz táplál. Vízfelülete több mint 0,5 km . Az I763. evi terv szerint robbantott csatornával 1803-ban a Bozsai-öböl felé lecsapolták, de napjainkban a csatorna lezárása miatt ismét a vízzel való feltöltődés stádiumában van. A legkisebb beltó a Rátai-csáva, amit az előbbiekhez hasonlóan, krátertónak tekintenek. Üledékkel már erősen feltöltődött medence, . úgy, hogy csak időszakosan található benne víz, az év nagyobb részében száraz. A félsziget egyetlen"forrása a Ciprián-forrás, az Óvár Balaton-parti részén fakad a pannon homok és agyagos kőzetliszt határán, mint rétegforrás. Vízhozama átlagosan 3 l/perc. Vize egyre nitrátosabbá válik /1967-ben 05 mg/l, 1903-ban 92 mg/l/ - tehát ivásra nem ajánlott. Ivóvíz minőségű vízkészletet a pannon homokrétegek alsó /agyagtelepülések alatti/ szintjei tartalmaznak. Barlangképződés A Tihanyi-félsziget barlangokban gazdag terület /jelenleg 1 km'-re 2 barlang jut - a barlangromokat i3 számítva ez km 'enkenti 4 barlangot jelent,
