Eszterhás István: A Bakony természettudományi kutatásának eredményei 18. - A Tihanyi félsziget barlangkatasztere (Zirc, 1987)
A Tihanyi-félsziget földrajza barlangtani nézőpontból
de a nyomtalanul megsemmisült és föl nem tárt barlangokkal együtt még jelentősebb arányt mutatna/. Méretüket tekintve, valamennyi kis barlang /a legnagyobb hos3zméretű 14 m, a legnagyobb térfogatú 65 v? /. Szpeleogenezisük szerint vannak bazalttufában szingenetikus úton, valamint posztgenetikusan keletkezettek és gejzíritben posztgenetiku3 módon képződött barlangok. A Gödrös és Diós bazalttufájából ismerünk gőzexplóziós eredetű barlangokat /egy még van,három megsemmisült. A itteni,.nagyjából vízszintes tufarétegeket telepedésük, cementálódásuk után diatrémák lyuggatták át /HOPPER,1934, ESZTERHÁS 1983/. Ezeket kőzetanyaguk és azok települése alapján egyszeri, vagy néhányszori gőzrobbanásos eredetűnek tekinthetjük, de van explóziÓ3 tufatölcsér is ami kisebb parazita sztratovuikánt feltételez. A diatrémák tufájában a kőbányák tárták fel üregüket. Ez üregeket minden valószínűséggel a diatrémát létrehozó gőzrobbaná3 alakította ki. Falait egyenetlen, darabos, tuskós felszínű bazalttufa alkotja. Egyszeri gázrobbanás eredményének látszanak, melyeket az explóziót követő forróvízfeltörés oldatával kitöltött, majd a lassú lehűlés következtében a mésztarLalmú pizolitgyöngyök bekérgezték falait. A megmaradt egyetlen ilyen barlang /Gödrösi Explóziós-barlang/ jelentősége genezise miatt mindenképpen nagy, hazánkban egyedülálló. Az Ovár északi bazalttufa fala /Oroszkő/ az alatta levő képlékenyebb pannon rebegek meglazulása miatt suvad, ilyenkor nagyobb falrészek is lerepedeznek, megcsúsznak, legördülnek. A lerepedt, megcsúszott hatalmas kőzetdarabok a sziklafal helyénmaradt részéhez támo.szkodva rövidebb-hosszabb ideig áltektónikus barlangoltat alkotnak. Jelenleg egy ilyen ál tektonikus barlang /az Ovári-bnriang/ ismeretes az Utolsó Rnrátlakásoktói nyugatiba, do nagy biztonsággal mondhatjuk, hogy korábban is léteztek ilyenek és bizonyára a jövőben is keletkeznek még. A félsziget legtöbb barlangja a forráskupok ge jziritjében alakult. Eredetileg minden forráskupban voltak üregek 03 nagyrószükben valószínűleg barlangméretűek is. Sajnos ma már a több mint száz forráskupból csak 79-et lehetett felismerni és ezekben is csak 19 üreget tekinthetünk barlangnak. Évszázadokon keresztül kőbányának tekintették e kúpokat, így jelentős részük megsemmisült, másokat a felismerhetőség határáig lebontottak, de a viszonylag épek is csúnya sebeket viselnek. A 19 barlang nagyobb része is rongált, kőzettörmelékkel és szeméttel van többé-kevésbé feltöltve. A forráskupok gejziritje BUCKO /1970/ szerint valószínűleg a mindéi glaciális idején keletkezett, az akkori orogén mozgások hatására alakult litokr lázisokban feltörő forró víz hatására. A mai szilikátkéiniai /NEMECZ 1973/ ismeretek birtokában az a nézet látszik elfogadhatónak, hogy a források működése nem volt egyenletes. A kúpok formája, a kőzetösszetétélben /gejzíritben/ való minőségi sorrend, annak szerkezete és oldásnyomai arra utalnak, hogy az ezeket létrehozó hévíz oldottanyag-tartalrna, mozgásának intenzitása, hőmérséklete és kémhatása a kialakulás során változott. Az oldottariyag vonatkozásában többé-kevésbé fokozatos volt o változás. Kezdetben több kaíciumkarbomá tot és kevés szilikátot tartalmazó víz a hévíztevékenység végére egyre több szilikátot 6a mind kovosebb kalciumkarbonátot szállított és rakott le forráskürtője körül.Kölcsönös összefüggés van a hőforrások vízének mozgásintenzitása,hőmérséklete és kémhatása között, ami egymást váltó sza-
