Dr. Veress Márton: A Bakony természettudományi kutatásának eredményei 14. - A Csesznek környéki barlangok genetikájának vizsgálata (Zirc, 1981)

3. A terület barlangjainak genetikai jellemzése - 3.3 A Kő-árok barlangjai

•alakító karsztvízöv határát képviselhetik, de a lineáris eróziót követően a völgyoldal -erőteljes denudációja ment végbe a környékükön. Az ö—32/d jelzésű barlang (BERTALAN K.-nál ördög-árki sziklaüreg, ROSKA M.nél Kisbarlang) szabálytalan sziklalépcsős üreg. Kitöltését ROSKA M. (1954 b) teljesen kiásatta. Csapásirányban, oldással kialakult üreg, mivel dolomitban képződött, aligha sorolható annak a karsztvízövnek az üregrendszeréhez, melyből a körülötte elhelyezkedő barlangok származnak. Mivel vakon végződik, helyi oldással, majd lineáris erózióval felnyílott üreg (folytatása a meder túloldalán a sziklafalban egy rövid csonkban felismerhető), amelyet a völgyoldal pusztulása tovább rövidített. Felnyílása a kitöltését adó barlangi lösz (ROSKA M. 1954 b) alapján az utolsó glaciálisban vagy interglaciálisban ment végbe. 3.3. A KÖ-ÁROK BARLANGJAI A völgy rövidebb, fejletlenebb, kevésbé összetett, mint az ördög-árok völgye. Ugyanakkor vízfolyása nemcsak az eocén mészkövet, hanem helyenként a triászt dolomitot is jelentős mértékben feltárta. Barlangjaival ROSKA M. (1950 a, 1954 a, 1954 b), BERTALAN K. (1955), VERESS M (1977 a, 1979) foglalkozott. Karsztos barlangjai egyetlen járatból álló, csőszerű, üsttel csak elvétve rendelkező, többnyire sérült mennyezetű maradványok, kisebb csoportokat alkotnak. Gyakran kőfülkével kezdődnek. Minél nagyobb a barlangok szélességi indexe, annál nagyobb a relatív magasságuk. Vetők, törésvonalak mentén kioldódott üregek, ahol a lebegő karsztvízövekben keveredési korrózió nem ment végbe. Három kisebb karsztvízöv alakulhatott ki a völgy mentén (5. ábra). A K—1, a K—3, a K—5 jelzésű barlangok képviselik a legdélibb helyzetű hajdani karsztvízövet, amely eocén mészkő-triász dolomit felett képződött. A kicsi, fejletlen, hajdani üregcsoport nyugati szélét nyitotta fel és semmisítette meg a lineáris erózió. Nem dönthető el, hogy a völgy nyugati oldalán található K—2 jelzésű barlang karsztos járata a hajdani üregcsoporthoz tartozott-e? Sajátos, hogy a járatsor iránya közel merőleges a völgy irányára. Az üregeket magába foglaló sziklafal félkörös vonulata, az itt található kőtörmelék, a járatok sajátos helyzete és nagy távolsága a medertől, a Kő-árokban szokatlan gyakorisággal előforduló barlangmaradványok, a völgyoldalak intenzív denudációjára utalnak. Környékükön a kőzetek településének jelentős tektonikai zavartsága észlelhető. A K—1 jelzésű, egyetlen folyosójú, omladékos, csőszerű barlang. Vető mentén képződött. Lineáris erózióval felnyílt, majd a völgyoldal denudációjával továbbpusztult, oldással kialakult üregcsoport maradványa. A K—2 jelzésű barlang szabálytalan, keskeny járatban folytatódó kőfülke. Vető közelében képződött, hajdani karsztos járat mentén kifagyással keletkezett. A K—-3 jelzésű függőleges helyzetű üreg, a falakon borsókövek és kicsi, valószínűleg oldásos eredetű bemélyedések figyelhetők meg. Az oldalfal már egy helyen átszakadt, vető irányában keletkezett, lineáris erózióval felnyílt, majd a völgyoldal denudációjával tovább pusztult, oldással kialakult üregcsoport maradványa. A K—4 jelzésű kőfülke vető közelében, csapásirányban, kifagyással keletkezett. A K—5 jelzésű egyetlen folyosójú, omladékos, csőszerű barlang, amely cseppkőlefolyással, borsókövekkel rendelkezik. Vető közelében, harmadrendű törésrendszer mentén képződött barlang. Lineáris erózióval felnyílt, a völgyoldal denudációjával tovább pusztult, oldással kialakult, üregcsoport maradványa. A K—6 jelzésű kőfülke fagyaprózódással keletkezett. A K—7 jelzésű sziklaeresz kifagyással keletkezett. A K—8 és K—9 jelzésű barlangok által rekonstruálható lebegő karsztvízöv a legjelentősebb méretű lehetett az árokban. A felnyílás azonban olyan korán végbement, hogy a hajdani karsztvízöv, valamint üregrendszerének fejlődéstörténeti megrajzolása nehézségbe ütközik. Az azonban valószínű, hogy a vízfolyás a hajdani karsztvízöv belsejét nyitotta fel. Kőzethatár (eocén mészkő-triász dolomit) felett képződött a karsztvízöv. A K—8 jelzésű barlang (BERTALAN K.-nál Kővölgyi sziklaüreg, ROSKA M.-nél Kő-árok 2. számú barlangja), kőfülkés bejáratából két kisebb járat indul, mely egyet-