Dr. Veress Márton: A Bakony természettudományi kutatásának eredményei 14. - A Csesznek környéki barlangok genetikájának vizsgálata (Zirc, 1981)

2. Barlangkialakító tényezők - 2.3 A Csesznek környéki barlangok genetikai viszonyai

utalhat. A falak gyakori bekérgeződései, ill. borsókövei szintén a felületeken utólagosan végigfolyó vízből történő kiválást jelenthetik. Végül néhány esetben sikerült megfigyelni még aktív, fejlődő függő cseppköveket (C—5 jelzésű barlang). A terület barlangjai mészkiválásokban szegények, bár nyomokban minden karsztos üregben előfordulnak. A már felsoroltakon kívül gyakoriak a függő cseppkövek (általában néhány m-esek). Az álló cseppkövek, cseppkőoszlopok és cseppkőmedencék, egyedi eseteknek számíthatók. A mészkiválások kalcitanyagúak (esetenként tömeges megjelenésű), ritkábban mésztufák. 2.3. A CSESZNEK KÖRNYÉKI BARLANGOK GENETIKAI VISZONYAI A nem karsztos eredetű barlangokat fagyhatás, patakos erózió és kőzetmozgások hozzák létre. A karsztos barlangok csoportosan megjelenő torzók, maradványok. Tektonikai vonalak mentén képződtek. Általában jelentősebb törés vagy vető mentén alakulnak ki, ha kisebb az egyéb tényezők hatása, vagy ha a karsztosodás fejletlenebb stádiumát képviselő üregcsoportokból származnak. A csoportos megjelenésűek rendszerint kőzethatáron képződtek. A kőzethatár felett kialakultak jobban igazodnak a bezáró kőzet dőlésirányához, mint azok, melyek közvetlenül kőzethatáron képződtek. Előbbieknek egyúttal üstös formakincse szegényebb az utóbbiakhoz képest. Végül üstös formakincs nem jellemzi azokat a járatokat, melyek kőzethatártól függetlenül alakultak ki. Az ilyen járatok egy rétegben vagy rétegekben képződtek. Az üstös formakincs és a vízzáró jellegű kőzetek ilyen kapcsolatát az magyarázza, hogy a fokozódó mértékben horizontális mozgásra késztetett karsztvíz intenzívebben keveredett és alakíthatta ki az említett formakincset. A csoportos barlangok olyan üregcsoportokból származnak, amelyek az eocén mészkőben keletkeztek azáltal, hogy a triász dolomit vagy a márgás mészkő a vertikálisan mozgó vizeket ideiglenesen horizontális mozgásra késztette (5., 7. ábra). A Cuha-völgyében a dachsteini mészkő nagy vastagságú, ezért itt a terület többi részéhez képest gyengébb a karsztosodás. A karsztvízövek fejlődését kétféleképpen is befolyásolják a terület eróziós völgyei. Előbb vizükkel táplálják a lebegő karsztvízöveket, majd azokat feltárják. Mivel a völgyek fejlődése eltér egymástól, az üregcsoportok is eltérő mértékben fejlődtek. Az üregcsoportok jelentős része a völgyek bemélyülésével megsemmisült, azok, melyek kiestek a lineáris erózió pusztító körzetéből, megmaradtak. Ennek következtében olyan kisebb-nagyobb járatok, járatsorok maradtak meg a völgyoldalakban, melyek mutatják a hajdani lebegő karsztvízöv hozzávetőleges határát, terjedelmét. A megmaradt rövidebb-hosszabb üregek tovább pusztultak a völgyoldalak denudációja következtében. A járatok pusztulása végbemehet azok rövidülésével vagy mennyezetük elvesztésével. Az összetettebb járatoknál a mennyezetek lokalizált elvesztése egyszerűbb járatokra történő elkülönülést eredményez. Szabálytalan elrendezésük mutatja, hogy nem közvetlenül lineáris erózióval alakultak ki. A fiatal felnyílású vagy kisebb lebegő karsztvízövek üregei közvetlenül is származhatnak lineáris erózióból. Az így kialakult egyszerű járatok a völgyoldalak denudációjával együtt rövidülnek.