Dr. Veress Márton: A Bakony természettudományi kutatásának eredményei 14. - A Csesznek környéki barlangok genetikájának vizsgálata (Zirc, 1981)

3. A terület barlangjainak genetikai jellemzése - 3.1 A Magos-hegy barlangjai

3. A TERÜLET BARLANGJAINAK GENETIKAI JELLEMZÉSE A továbbiakban a genetikailag jellemzésre kerülő barlangok adatai a területről elkészített barlangkataszterben találhatók meg (VERESS M. 1979,). 3.1. A MAGOS-HEGY BARLANGJAI A Magos-hegy vetődéssel kialakult eocén korú sziklafalában összesen 11 db barlang sorakozik DNy—ÉK-i irányban. Ebből 4 db nem karsztos eredetű (1 db áltektonikus kivételével kifagyásos kőfülkék), 7 db karsztos eredetű. Utóbbiakból 1 db öszszetett, a többi csőszerű barlang. Barlangjaival DARNAY DORNYAI B. (1927), BERTALAN K. (1935, 1938, 1962), MO TTL M. (1941), KOTSIS T. (1943), ROSKA M. (1954 a), VARROK S. (1955), BÁRTFAI P. (1966), VERESS M. (1977 a, 1978 a, 1978 b, 1979) foglalkoztak. A barlangsor két csoportra különíthető el (VERESS M. 1977 a). Egy DNy-i helyzetű csoportra (Magos-hegy A), és egy ÉK-i csoportra (Magos-hegy B). Az A jelzésű csoport barlangjai által rekonstruálható kisebb lebegő karsztvízöv fejletlen lehetett. Folytatása talán a vető vonalán túl a Zirc—Dudari-medencében a felszín alatt lehet. Valószínűleg egy lencsés betelepülésű márga réteg felett képződött (I. táblázat). A vető által kiemelt sziklafal fagyaprózódásos hátrálása következtében a magasabbra emelt karsztvíz öv üregeinek ma már csak néhány, egymástól elkülönülő rövid csonkja maradt meg. Az M<—1, M—2, M—3 jelzésű barlangok néhány m-es hosszúságú, egyetlen járatú, csőszerű, korróziós eredetű üregcsoportoknak lejtőlepusztulással kialakult maradványai. Vető közelében képződtek. Az M—1, M—2 jelzésűek harmadrendű törési rendszer mentén, az M—2 jelzésű márgában képződött. Az M—4-es jelzésű barlang (BÁRTFAI P.-nél Likas-kő) nemcsak nagyobb mérete miatt érdemel nagyobb figyelmet. Néhány kisebb üstje a keveredési korróziót jelzi. Két bejárata közül a nagyobbik az omlások növekvő jelentőségére, kisebbik bejárata, mely a fennsík lejtőjének irányával egyező irányba néz (tehát ilyen irányú járat hajdani létezését bizonyítja), lejtőlepusztulásra utal. Vető közelében képződött. A B jelzésű csoport barlangjai ismertebbek az irodalomban. KOTSIS T. (1943) és BÁRTFAI P. (1966) szerint inaktív forrásbarlangok. ROSKA M (1954 a) az M—8 jelzésű kőfülkékben (II. sz. Kőlik) ásatást folytatott. Ennek őslénytani anyaga holocén <VARROK S. 1955). Az újabb ásatás (VERESS M. 1977 a) az M—7-es számú barlangban faunát nem tudott kimutatni. A többi üreg helyzete miatt nehezen megközelíthető, mivel függőhelyzetű (M—6), ill. üledékkel nem vagy alig rendelkező (M—5 jelzésű), ezen barlangok faunáját és így üledékeinek korát illetően többet aligha lehet mondani. Minthogy a barlangok így a holocén időszaknál idősebb faunát aligha tartalmaznak, a holocén időszaknál nem idősebb keletkezésűek. Ez a keletkezés csak felnyílás lehetett, mivel ezek az üregek lényegében a Dudari-patak völgyoldalának magas helyzetű barlangjai. Mindez csak megerősíti egy, az M—5, M—6, M—7 jelzésű barlangok által maradványaiban rekonstruálható lebegő karsztvízöv létezését, valamint ezen barlangok torzó jellegét. A karsztvízöv viszonylag kis terjedelmű lehetett, azonban minden jel szerint a karsztosodás igen előrehaladott stádiumát képviselte. Vetők metszéspontjában, ill. ezek környékén képződött. Folytatása a Dudari-medence irányában a felszín alatt sejthető. Vető mentén kiemelt részéből a sziklafal fagyaprózódásos hátrálása következtében maradtak meg az említett barlangok. BERTALAN K. (1962) figyelt fel arra, hogy az M—5, M—6, M—7, M—8 jelzésű barlangok dolomit fölött nyílnak. Alaposabban megvizsgálva a barlangok helyzetét a kőzethatárhoz képest (VERESS M. 1978 a) kiderült, hogy ezen barlangok a dolomitra települt márgás mészkőréteg felett (eocén mészkőben), ill. rétegen és rétegben sorakoznak (8. ábra, I. táblázat). Az északabbi helyzetű barlangok egyre közelebb kerülnek a dolomitfekühöz. Ez a fenti irányba haladva az üregek kialakulásában a réteglap menteni keletkezés fontosságának növekedését jelzi. Az M—5 jelzésű (Csapóné-konyhája, BERTALAN K.-nál 1. számú Kőlik, Roskai M.-nél V. számú Kőlik) néhány méterrel a márgás mészkőréteg fölött képződött. Hossza jelentős, 24 méter. Az intenzív pusztulás eredményeként egy rövidebb és egy