H. dr. Harmat Beáta szerk.: Ráktanya tanösvény vezetőfüzet (Ismeretterjesztő kiadványok; Zirc, 2008)

A TANÖSVÉNY - 11. megálló: Bükkös

eltávolítják a harmadik harmadot, ezt végvágásnak nevezzük. Ekkor már egy fiatal, kefesűrűségű erdő áll a részletben, s már csak idő kérdése, hogy a laikus ember számára is erdőként funkcionáljon. A felújító vágásnak vannak kétségtelen előnyei, de hátrányai is. Előnye, hogy az utódfák a területen élő, az ökológiai körülményekhez alkalmazkodó fák genetikai anyagát hordozzák, így életesélyeik jók, felnevelése kevés élőmunkát igényel. Hátrány ugyanakkor, hogy az erdők foltokban (erdőrészletenként) egykorúak, ami nem természetes állapot. Utunk ezután hosszasan talajjal fedett területen halad, de a piros kereszt jelű turistaút elágazásánál érdemes egy-két percre megállnunk. A dózeres útkialakítás nyomán rózsaszínű és fehér, vékonyréteges mészkő és törmeléke bukkan itt a felszínre, benne ammoniteszek is előfordulnak. A kőzet 145-146 millió éves, a jura és a kréta időszak határán képződött. Hamarosan ismét vadvédelmi kerítés mentén haladunk. Itt azonban a vastag oszlopokra erősített drótháló helyett vékonyabb oszlopokra erősített drótokat, műanyag szalagokat, és szigetelőcsigákat — elektromos kerítést — látunk. A műanyag szalagokban vékony fémszálakat figyelhetünk meg. A kerítésben magas feszültségű (2-10.000 V), kis amperszámú áram kering. Ha a feszültség alatt álló kerítést megérintik, kellemetlen, de élettanilag veszélytelen áramütés éri a nagytestű emlősállatot, megakadályozva a bejutást az elzárt területre. A településektől távoli helyeken — vezetékes áram hiányában — a rendszer akkumulátorról működik (24 órás üzem), melynek töltését napelemekkel biztosítják. A figyelmes szemlélő a kerítés menti magas fák egyikén könnyen felfedezheti az akkumulátort rejtő dobozt és a napelemtáblát, melyeket a rongálás, lopás elkerülése érdekében magasan helyeznek el. Az elektromos kerítés felállításának költsége és munkaigénye kisebb, mint az erős drótkerítésnek, ezért sok helyen alkalmazzák ma már a vad távoltartására. Az átjáró kapuk bezárása ez esetben is fontos. 11. megálló: Bükkös A tanösvény jelzést követve hamarosan egy jó minőségű, murvás aljzatú erdészeti feltáró útra érünk. Két oldalán a Bakonyra oly jellemző bükkös kíséri utunkat. Ismerkedjünk meg ezzel az erdőtársulással. A Magyar-középhegység viszonylatában a Bakony rendelkezik a legnagyobb kiterjedésű, legszebb kifejlődésű bükkösökkel. A miértre válaszunkat a bükk (Fagus syhatica) ökológiai igényei adják meg: a bükk sok csapadékot és a levegő magas páratartalmát igénylő atlantikus faj. Mivel a csapadékot hozó felhők elsősorban DNy - Ny - ÉNy felől érkeznek a Kárpát medencébe, a Magyar-középhegység tagjai közül elsőként a Bakonyt érik el, a bükk itt igazán otthon érzi magát. Ez magyarázza a korábban említett gyertyánostölgyes zóna hiányát is: a számára optimális körülmények miatt elfoglalja, magába olvasztja e keskeny zónát. A sok csapadék eredményeként gyakran már 200 m-es tengerszint feletti magasságban is találunk itt bükkösöket, míg a fáról elnevezett Bükk-hegységben, csak 600 m-rel a tengerszint felett jelenik meg. A bükkel együtt