H. dr. Harmat Beáta szerk.: Ráktanya tanösvény vezetőfüzet (Ismeretterjesztő kiadványok; Zirc, 2008)
A TANÖSVÉNY - 11. megálló: Bükkös
számos csapadék- és páraigényes faj is megtalálja itt életfeltételeit: ezek a származásukat tekintve atlanti-mediterrán fajok nagy számban élnek itt. Közülük elsőként a babérboroszlánt {Daphne laureola) említjük. A babérlevélhez hasonló levelű, örökzöld törpecserje a bakonyi bükkösök jellemzője. Mint említettük, a növénytársulásokat megkülönböztetés céljából elnevezik. A bakonyi bükkösök hivatalos magyar neve jelenleg: nyugat-középhegységi bükkös. A tudományos nevet azonban latinul kell megadni. A névalkotási szabályok szerint az adott társulás két jellemző fajából képzik annak tudományos nevét, mely jelen esetben Daphne laureolae Fagetum. Benne a babérboroszlán (Daphne laurola) és a bükk (Fagus sylvatica) szerepel. Lefordítva a tudományos nevet a bakonyi bükköst nevezhetnénk babérboroszlános bükkösnek is. A babérboroszlán az óceánmellékről származó növény, ahol a tél enyhe, így lombleveleit ekkor is megtartja, örökzöld. Érdekes, hogy e tulajdonságát Közép-Európa zordabb időjárási viszonyai között is megőrizte. Ne feledjük: a tél a lombos fa számára szárazságot jelent, a fagyott talajból nem képes vizet felvenni, ezért a sok vizet párologtató leveleitől időszakosan megválik, lehullatja lombját. A bakonyi bükkösök számos atlanti-mediterrán igényű növényt rejtenek. Ezek közül még a szártalan kankalint (Primula vulgaris) említjük, mely a Bakony egyes részein tömegesen előforduló védett tavaszi virágunk. A bükk lombkoronája szorosan záródik, a ráeső fénynek mindössze 1-1,5%-át engedi át. Ebből kifolyólag cserjeszintje nincs, gyepszintje az év folyamán változó. Az erdei nedvességviszonyokat igénylő, de fényigényes növények a bükk lombfakadását megelőzően hajtanak, virágoznak, érlelnek termést, gyűjtenek tartalék tápanyagot a következő tavaszi virágzáshoz, s mire a bükk lombja kihajt, visszahúzódnak a talajba. Az őszi esők hatására tartalék tápanyagaikat felhasználva kifejlesztik virág- és levélkezdeményeiket, de óvatosak, az avarból nem bújnak ki. Ilyen állapotban vészelik át a telet, hogy az első tavaszi napsugarak hatására robbanásszerűen borítsák el virágszőnyeggel a bükkös talaját. Az év többi részében a bükkös alatt csak néhány árnyéktűrő növény képes megélni, de gyakoriak a csak avartakaróval borított bükkös foltok is. Fentiekből következik, hogy a bükkösben messzire látunk, mivel a cserjeszint nem akadályozza a tekintet kalandozását. Történtek olyan kísérletek, hogy egy idősebb bükkösben kisebb területet erős vadvédelmi kerítéssel vettek körül, mely a vadakat távol tartotta. Meglepetéssel vették tudomásul, hogy a kerítésen belül sűrű újulat (cserjeszint) alakult ki. Ez világít rá arra, hogy az erdő egy életközösség, melynek képét a benne élő állatvilág is alakítja. A bükkösök állatvilága, annak ellenére, hogy aljnövényzete a tölgyeshez képest jóval szegényesebb és kevésbé változatos táplálékot kínál, igen változatos. Számos faj él itt, néhány pedig csak itt talál magának kedvező élőhelyet. Az avarban, a fák alsó részein, mohában, kövek alatt élnek az orsócsigák. Házuk erősen megnyúlt, héjukat többnyire harántos lefutású vonalkázottság vagy bordázottság díszíti. A házukban a szájadék mögött sajátságos zárókészülék van,
