H. dr. Harmat Beáta szerk.: Ráktanya tanösvény vezetőfüzet (Ismeretterjesztő kiadványok; Zirc, 2008)

A TANÖSVÉNY - 11. megálló: Bükkös

mely ajtószerűen félretolódik amikor az állat a házából előjön. A talajon, avarban, kövek alatt, mohapárnákban, elsősorban erdőkben gyakoriak, és mint nagy részben korhadékevők, a talajképződésben fontos szerepet játszanak Az elpusztult, korhadó fák kérge alatt sokféle ízeltlábú állatot találunk. Ezeknek is nagyon fontos szerepük van a lebontási folyamatokban, felaprítják a fa anyagait, ezáltal azok könnyebben és gyorsabban visszajutnak a talajba. Itt lelhetünk rá a szárazföldi rákokhoz tartozó 11-15 mm-es szürke gömbászkára (Armadillidium vulgare). Nevét arról kapta, hogy veszély esetén tökéletesen össze tud gömbölyödni. Az avarban lakó ízeltlábúak közül tipikusan az Eszaki-Bakonyra jellemző sárganyakú ezerlábú (Polydesmus coliaris) főleg a nyirkos talajú szurdokerdők lakója. Az aljnövényzeten, a talajon sok pók is szaladgál. A farkaspókok nőstényei a petéiket tartalmazó kokont a fiatal pókok kikeléséig magukkal cipelik. Gyakran találkozhatunk a szürkésbarna színű gyászos farkaspókkal (Pardosa lugubris). Az elpusztult bükkfák törzsében, ágaiban sok bogárfaj lárvája fejlődik gyakran több éven keresztül. Ilyen a havasi cincér (Rosalia alpina), amely hazánk talán legszebb cincérfaja. Június végén, júliusban rajzik, ilyenkor gyakran kerül a szemünk elé. Szintén bükkben fejlődik a díszes, fekete-sárgán sávozott szárnyfedőjű sárgaszőrű szalagoscincér (Lepiura aurulenta). A gyászcincér (Morimus funereus) főleg tölgy és bükk gyökereiben vagy facsonkjaiban fejlődik, előző két rokonától eltérően nem képes repülni. A háborítatlan öreg bükkösöket és az árnyas, párás környezetet kedveli a védett tülkös szarvasbogár (Sinodendron cylindricum), melynek lárvája elhalt lombosfák tuskójában él. Az ékkőszerű díszbogarak közül a bükkös díszbogár (Dicerca berolinensis) is megtalálható. Nemcsak a bükk farésze nyújt táplálékforrást a rovarok számára, hanem a lombozat is fontos szerepet játszik számos rovarfaj fennmaradásában. A levélen táplálkozó fajok közül kiemelkednek a lepkék képviselői. A szövőlepkék igen tömött szőrruhával rendelkeznek, a nőstények nehézkes mozgásúak, a hímek élénkek, sokszor nappal is röpködnek. Az éjjeli lepkék jellegzetes csoportját alkotják a púposszövők. Nevüket az elülső szárnyukon levő pikkelyfogról kapták, amely összecsukott állapotban púpként emelkedik ki. A bükkfa púposszövő (Stauropus fagi) a bükkösök jellemző faja. Az öreg bükkösök lakója a T; betűs pávaszem (Aglia tau), nevét a szárnyai szemfoltjában levő, fehér T-alakú rajzolatról kapta. Hernyója a vedlések során meghökkentő alakokat ölt, a különféle tüskés kinövéseit a harmadik vedlés után veszti el. A bükkösök alját tavasszal virágszőnyegként borítja az odvas keltike