H. dr. Harmat Beáta szerk.: Ráktanya tanösvény vezetőfüzet (Ismeretterjesztő kiadványok; Zirc, 2008)

A TERMÉSZETI KÖRNYEZET RÁKTANYA KÖRNYÉKÉN - Földtan

Vízfolyásba kerülve a darabok hamar elkoptatják egymást, távolabbra csak néhány tűzkő darab jut. A tűzkő feloldott és újra kicsapódott radiolaria vázanyagból képződik, benne mikroszkóppal gyakran felismerhető a radiolariák körvonala. Vastartalma viszonylag nagy lehet, ezért színe nemcsak porcelánfehér, hanem sárga, barna vagy vörös is lehet. A tenger jellemzőinek újabb változásával, elsősorban a vízmélység csökkenésével a radiolariák jelentősége csökken, a radiolarit képződése megszűnik. Vékony agyagréteg rakódik le, majd újra mészkőképződés indul. A mésziszap kőzetté válását tengerrengés befolyásolta, a félig megszilárdult mésziszap darabokra tört, a tengerfenék enyhén lejtő részein kissé meg is csúszott. Ez a jelenség a Dunántúli-középhegység csaknem egész területén észlelhető a felső-jura mészkő rétegsor legalsó padjában. Ezután a plankton tengeri liliomok, (Lombardiák) és az ammoniteszek veszik át az uralmat a tengerben. Sötétvörös, gyakran gumós, helyenként agyagos mészkő anyagát adják. A radiolariák nem tűntek el teljesen, amit a helyenként megjelenő tűzkő jelez. A jura legvégén a legfeltűnőbb jelenség a mészkő kivilágosodása: zömmel halványvörös, rózsaszín és fehér mészkő képződött. Az üledéklerakódás lelassult, a rétegek vékonyak. Az ammoniteszek továbbra is fontosak voltak, de a plankton gyökeresen megváltozott, a Lombardiák eltűntek, s a radiolariák mellett teljesen új, nem rokon állatcsoport jelent meg, a Calpionella-félék. Ez az együttes élt a korakréta tengerben is, persze a fajok változtak és az ősmaradványok gyakorisága csökkent. Megindult távoli szárazföldek kiemelkedése, folyóik egyre több agyagot, később homokot hordtak be a tengerbe. A kora-kréta (melyet e leírásban az egyszerűség kedvéért három szakaszra osztva ismertetünk) első szakaszának végefelé, 129 millió évvel ezelőtt, a vékonyréteges fehér mészkő képződése is megszűnt. Az öbölszerűen beszűkülő és elsekélyesedő tengerrészben homokos, ammoniteszes, brachiopodás márga és homokos mészkő keletkezett, végül a terület kiemelkedett és szárazra került. Ekkor kezdődött meg — a kéreglemezek mozgása következtében — annak a teknőszerű elrendeződésnek a kialakulása, amely ma is jellemzi a Dunántúli-középhegység DNy-i részének hegyszerkezetét. Ez azt eredményezte, hogy a teknő közepén, Sümeg-Zirc-Mór sávjában a terület enyhe kiemelkedésével meginduló lepusztulás csak a kréta és a jura képződményekig jutott, a szélek felé azonban a felsőtriász kőzeteket is elérte. Ezért a kora-kréta második szakaszában képződött kőzet, a krinoideás Tatai Mészkő az Iharos-tetőn, a Hajag-hegycsoport ÉK-i részén és Herendnél az említett homokos-márgás rétegekre, Csehbányán, Lókúton, a bakonybéli és az olaszfalusi Som-hegyen a fehér mészkőre, másutt különféle jura képződményekre, sőt felső-triász mészkőre települt. A Tatai Mészkő képződése hosszú időn át többé-kevésbé azonos körülmények között ment végbe, amit már 200 m-t meghaladó eredeti vastagsága is mutat. Ennek