H. dr. Harmat Beáta szerk.: A Bakony – A természet kincsestára (Ismeretterjesztő kiadványok; Zirc, 2008)

A Bakony földtana

foltokként bukkan elő a zöld hegyoldalakból (Badacsony, Szent Györgyhegy). A vulkáni működés utolsó fázisában ismét gázdús magma került a felszínre, emiatt a kiömlő, olvadt bazalt felfúvódva hólyagossá, lyukacsossá vált. Kenyérkőnek is nevezik ezt a könnyű, salakos szerkezetű vörös kőzetet ilyen alkotja a Somló és több más tűzhányó kúpját is. Az egyre jobban elcsendesedő belső erők nyomán, a még mindig magas hőmérsékletű mélyből forró vizek törtek fel. A bennük oldott mész és kovaanyag a felszínen kicsapódva kisebb-nagyobb kúpokat formált, leghíresebb példányaikkal a tihanyi Gejzírmezőn találkozhatunk, de szerényebb testvéreiket ismerjük a Fűzfő melletti Papvásári-hegyen, valamint Pula határában is. Utóbbi kapcsán szólni kell arról is, hogy a vulkáni kráterek katlanjában néhol tavak képződtek. Pulától nyugatra, a mai alginitbánya helyén kialakult egykori mélyedést fokozatosan feltöltötte a beléje sodródott fmomszemű vulkáni törmelék. A tó langyos vizében óriási mennyiségben tenyésző algák elpusztult, de le nem bomlott szerves anyaga szintén a felhalmozódó üledékbe került; finoman rétegzett olajpalát hozva létre. Az ősmaradványokat (növénylenyomatok, rovarok, halak, emlősök) is rejtő több tíz méter vastag, vékonylémezes (laminites) összletből több - 4 millió éves - orrszarvú csontvázát sikerült kiemelni és a múzeumba szállítani. A utóvulkáni jelenségek nem csak a felszínen, hanem a föld mélyében is hatottak: a langyos vizek kisebb-nagyobb barlangüregeket oldottak ki a kőzetekben. Legérdekesebb közülük a cserszegtomaji Kút-barlang, ahol - 60 mrel a felszín alatt - az őskarsztos formákkal tagolt triász dolomit és a rátelepült pannon homokkő határán több kilométer hosszúságú, igen szövevényes, labirintusszerű járatrendszer alakult ki. A mélyből feláramló meleg vizek a Keszthelyi-hegység számos pontján hagyták hátra nyomukat, és nekik köszönhető a térség néhány további barlangjának létrejötte is, amelyek fokozott védelem alatt állnak: Tapolcán a Tavas- és a Kórház-barlang, a tihanyi Forrás-barlang és valószínűleg közük volt a balatonfüredi Lóczy-barlang kiformálódásához is. A barlangokról szólva feltétlenül említést érdemel, hogy a Bakonyvidék karsztos területein csaknem ezer kisebb-nagyobb kőzetüregről van tudomásunk. Ezek mindegyike védett, bennük sajátos kiválásformák (cseppkő, borsókő, heliktit stb.), földtörténeti és régészeti adatokat szolgáltató üledékkitöltések találhatók. Keletkezésük - a legújabb elméletek szerint - különböző kémiai összetételű karsztvizek keveredésével történt a mészkő és dolomit kőzettömegek belsejében, majd e zárt üregeket a terület megemelkedésével felerősödő eróziós folyamatok (pl. völgybevágódás) felszínre nyitották. Ez az