H. dr. Harmat Beáta szerk.: A Bakony – A természet kincsestára (Ismeretterjesztő kiadványok; Zirc, 2008)
A Bakony földtana
oka, hogy napjainkban legtöbbször a szurdokvölgyek oldalában (Cuha, Gerence, Ördög-árok) vagy sziklafalakban találjuk ezen érdekes képződményeket. A Bakony fennsíkjain (pl. Tés, Hárskút) számos felszíni karsztos mélyedést is feltérképeztek a kutatók; a töbrök, víznyelők alatt gyakran járatok vezetnek a mélyben húzódó barlangba. Legnagyobb ilyen típusú az Alba Regia-barlang Csőszpuszta közelében, de nagyon látványosak a Kőris-hegy eleven-förtési mélyedései vagy a Kab-hegyi Macska-lik víznyelő. A talajtakaró alatti vagy a kopár kőzetfelszíneken képződött kisméretű karsztos oldásfoimákat a szakirodalom karr-nak, a népnyelv ördögszántásnak nevezi. Ez a közelről igen változatos forma elsősorban a Balaton-felvidék dolomit- és mészkőfelszínein elterjedt. Legszebb itteni kifejlődését Dörgicse határában, a Kő-hegy erősen barázdált platóján ismerjük. A kőbordák között néha fél méter mélységet is meghaladó hasadékok nyílnak. Karsztos kúpokkal, kiemelkedésekkel tarkított formakincset hordoznak a hárskúti Mester-Hajag mészkövei és a Veszprémtől Várpalota felé elnyúló dolomitfelszínek, amelyek valószínűleg idősebbek a hegység túlnyomórészt negyedidőszaki karsztosodásánál. A jégkor hideg szakaszában hullott por, a lösz - a hegyvidékről lepusztulva - inkább csak a peremterületeken maradt meg nagyobb vastagságban, pl. Balatoncsicsó környékén 5-10 m magas függőleges leszakadásai partfalakban fészkelő madarak (pl. gyurgyalag) számára nyújtanak otthont. Ugyancsak e kor „termékei" a már említett kőtengerek és a nedves időszakokban a völgytorkolatoknál lerakódott jókora hordalékkúpok is. A pleisztocén záró földtani eseménye a Balaton létrejötte volt mintegy 15-20 ezer éve. A hegységre hulló, majd elnyelődő csapadék a karsztos kőzetek repedésés üregrendszerében tárolódva egy hatalmas, összefüggő víztömeget, az ún. főkarsztvizet adja. Ennek megcsapolódási pontjain egykor kiterjedt lápok terültek el (Várpalotai-, Gyulafirátóti-, Tapolcai-, Vindornyaszőlősi-medencék), vagy sok tízezer liter percenkénti vízhozamú óriásforrások (Tapolcafő, Inota) ontották a kristálytiszta vizet. Sajnos a bányászat és az ivóvízkiemelések következtében ezek mára nagyrészt kiszáradtak, elapadtak, de a forrásszájak néhol még látszanak. A Bakony belső kismedencéiben fakadó források, illetve a Balatonfelvidék sédjeinek vizéből kicsapódó oldott mész apró gátak sorozatát építi a medrekben (Kerteskő, Judit-forrás; Nagyvázsony, Kinizsi-forrás; Felsőörs, Malom-völgy). Ugyancsak mésztufa kiválásokat ismerünk a bakonyaljai karsztlápokban feltörő forrásoknál (Pápakovácsi) és ilyen eredetűek lehetnek a kádártai mészkőnkréciók is.
