H. dr. Harmat Beáta szerk.: A Bakony – A természet kincsestára (Ismeretterjesztő kiadványok; Zirc, 2008)

A Bakony földtana

A jura időszak vége felé egyre világosabb színű mésziszappal lassan feltöltődött és elsekélyesedett a tengermedence, mint azt a Sümeg melletti Mogyorósdombi Mészkő is bizonyítja. Az itt kiépített geológiai bemutatóhely a földszerkezeti mozgások következtében élükre állított kőzetrétegeken túl ősrégészeti szempontból is nevezetes. Emberelődeink egy csoportja szarvasagancsból készített szerszámokkal fejtette itt a tűzkőtartalmú követ, hogy aztán kőpengéket pattintson belőle. Ha már erre vetődtünk, érdemes bekukkantani a sümegi múzeum gazdag ősmaradvány kiállításába is. Főleg kréta időszaki kövületeket csodálhatunk meg, de ennek is hosszú sora van... Az újra sekélyvizűvé vált Tethys-tengerben hihetetlen mennyiségű tengeri liliom nyüzsgött. E tüskésbőrűekhez tartozó különös állatok mészváza pusztulásuk után apró darabokra esett szét. A belőlük felhalmozódott krinoideás mészkő legszebb feltárását Zirc közelében, a borzavári úti kőfejtőben találjuk. Az alsó-kréta végére néhol már megjelent a szárazföld is; a mai Alsópere környékén a trópusi mállás hatására latérites üledékek képződtek, majd szilícium-dioxid tartalmukat veszítve bauxittá alakultak és a sekélytöbrös, karsztos térszínen csapdába kerülve, lerakódtak a középső-kréta elején. A terület ismételt megsüllyedése következtében az elmocsarasodó partvidéket újra elöntötte a víz. A kezdetben inkább édesvizű lagúnákban tarka agyagok ülepedtek le (Tési Agyagmárga), majd a keskeny tengervályúban megindult a mésziszap kicsapódása és vastagpados Zirci Mészkő keletkezett. Látványos alakzatokat formázó, vastag héjú kagylókat rejtő sziklái az olaszfalui Eperkés-hegytől Zircen, Pénzesgyőrön át Hárskútig sok helyen megcsodálhatok. E karbonátos kőzetsorozat felső határát - a rátelepülő Pénzeskúti Márga alsó részével együtt - Bakonynána mellett, a Rómaifürdő szurdokához vezető út bevágásának védett feltárásában szemlélhetjük meg közelebbről. Néhány millió év elteltével megint szárazulattá vált a Bakony nagy része: hatalmas mennyiségű bauxit keletkezett és került csapdába főleg Halimba térségében. Egy ilyen kibontott bauxitlencse karsztos feküjét, illetve eocén fedőkőzetét tárja elénk egy felhagyott külfejtés, a Darvastói Természetvédelmi Terület. A szinte hihetetlen méretű mészkő- és dolomitoldódást bizonyítják az egykori - bauxittal kitöltött - iharkúti óriástöbrök és víznyelők néha száz méternél is mélyebb tölcsérei. Szerényebb méretű „testvérformáik" Fenyőfő és Bakonyoszlop közt ismeretesek. Szinte ezzel egyidőben (felső-kréta) Ajka-Devecser környékén széles tengerparti mocsarak húzódtak. A bennük felhalmozódott rengeteg növényi eredetű szerves anyag idővel barnaszénné nemesült. Külön érdekesség a hajdani tűlevelűek megkövesedett vörösbarna gyantája, az ajkaitra keresztelt hazai borostyánkő. A szárazföldön mindeközben egy folyóvízi, ártéri üledék az el-