H. dr. Harmat Beáta szerk.: A Bakony – A természet kincsestára (Ismeretterjesztő kiadványok; Zirc, 2008)

A Bakony hegység állatvilága

des lába jól megkülönbözteti a szárcsától. A nyíltvizű, halban bővelkedő nagyobb tavakon számos ragadozó madár is előfordul. Némelyik tavon rendszeresen megjelenik a Bakony egyik legritkább fészkelőmadara, a rétisas (Haliaeetus albicilld). Idős egyedeit "V"-alakú fehér farkukról és hatalmas, 52. ábra: Gulipán (Makatsch nyomán, 1971) sárga csőrükről könnyű felismerni. Ahol nagyobb kiterjedésben található nád és gyékény, rendszeresen költ a barna rétihéja (Circus aeruginosus). Alacsony vízállásnál - pl. csapadékszegény időjárás esetén vagy a lehalászások időszakában - a tavak iszapos partszegélyében, ill. kavics- és iszappadjain kora tavasztól késő őszig szinte mindig megfigyelhető a parti madarak néhány faja. Közülük a billegető- (Actitis hypoleucos) és az erdei cankó (Tringa ochropus) többnyire magányosan szedegető egyedei fordulnak elő a leggyakrabban. Más fajok elsősorban vonulásuk időszakában jelennek meg. A bakonyi tavaknál általában az apró (Calidris minuta) és a havasi partfutó (Calidris alpina), a pajzsos- (Philomachus pugnax), a füstös (Tringa erythropus), a szürke (Tringa nebularia) és a réti cankó (Tringa glareola) tűnik fel a legtöbbször. A különböző fajok néhány fős csoportokban szedegető egyedei gyakran társulnak egymással nagyobb csapatba. A hegység peremrészein fekvő vizeknél alkalmilag olyan, a Bakonyban ritkaságnak számító fajok egyegy példánya is fel-feltűnik, mint a gulipán (Recurvirostra avosetta) (52. ábra), az ezüstlile (Pluvialis squatarola), a sarki partfutó (Calidris canutus), a fenyérfütó (Calidris alba) vagy a vékonycsőrű víztaposó (Phalaropus lobatus). A tavak adottságai miatt költeni csak kevés faj tud, ezek egyike a szórványosan többfelé is előforduló kis lile (Charadrius dubius). A tavaszi és