H. dr. Harmat Beáta szerk.: A Bakony – A természet kincsestára (Ismeretterjesztő kiadványok; Zirc, 2008)

A Bakony hegység állatvilága

47. ábra: Fürge csellé (Berinkey nyomán, 1966) A Bakony kisebb-nagyobb folyó- és állóvizei változatos és fajokban gazdag gerinces állatvilágnak adnak otthont. A nagyobb bakonyi patakok és tavak halfaunája csupán az elmúlt évtizedek kutatásai során vált ismertté. Az előkerült fajok közül egyesek már régtől fogva itt élnek (őshonosak), míg mások (betelepítettek, behurcoltak ill. bevándorlók) rövidebb-hosszabb idő óta vannak csupán jelen a hegység vizeiben esetenként csupán szigetszerű előfordulásban vagy csak "ideig-óráig". A hazánk természetes vizeiből napjainkig leírt 81 halfajból a Bakony területén eddig 34 vált ismertté, s közülük 8 védett. A világ fajokban leggazdagabb családját alkotó pontyfélék közül eddig itt 17 faj került elő. A Phoxinus nem területünkön élő egyetlen képviselője a fürge csellé (Phoxinus phoxinus) (47. ábra). Ez a megnyúlt, csaknem hengerestestű, legfeljebb 8-10 cm-re megnövő apró halacska a hűvös, oxigéndús, tiszta vizű hegyi patakok és folyók sebes sodrású, kavicsos medrű részeit kedveli. Bakonyi előfordulása az 1800-as évek közepe táján vált ismertté a Balaton környéki vizekből. A tapolcai Malom-tóban állóvízi populációja is kialakult. Sajnos napjainkra a bakonyi patakok jelentős részének oly mértékben csökkent a vízhozama, hogy a fürge csellé életfeltételei már egyre kevesebb helyen biztosítottak. A csíkfélék családjának tagjai szintén kis testű édesvízi halak, melyek nagy területen - Európa, Ázsia, Észak- és Kelet-Afrika vizeiben - élnek. E családot a Bakonyban 3 nem - Orthrias, Misgurnus, Cobitis - egy-egy faja képviseli. A kövicsík (Orthrias barbatulus) már a múlt század közepén előkerült a Keszthely melletti "Valósról" (mai nevén Vállus). A hazánkban főleg a gyors folyású, homokos-kavicsos fenekű hegyi patakokban és folyókban előforduló hal bakonyi élőhelyein különösen kedveli a növényzettel borított, megcsendesülő vízszéleket, s a füzek, égerek vízbe lógó haj szál gyökereinek szövedékét. A Misgurnus nemet Magyarországon képviselő réti csík (Misgurnus fossilis) élőhelyeit a mocsarak, lápok, kisebb tavak, lassú folyású csatornák és a folyók iszapos parti részei jelentik. Hoszszan megnyúlt, szinte már kígyószerű teste, pontszerűen pici szemei és testének jellegzetes hosszanti csíkozása a többi csíkfajtól jól megkülönbözteti. Ki-