H. dr. Harmat Beáta szerk.: A Bakony – A természet kincsestára (Ismeretterjesztő kiadványok; Zirc, 2008)
A Bakony hegység állatvilága
segítő légzése, az ún. béllégzés segítségével a réti csík még az olyan oxigénszegény vizekben is megél, ahol más halfajok már nem maradnak meg. Mivel a folyók, patakok szabályozása, a mocsaras területek lecsapolása és rendezése élőhelyeinek jelentős részét megszüntette, emiatt napjainkra a Bakony egyik ritka állatává vált. A vágó csík 48. ábra: Vágó csík (Berinkey nyomán, 1966) ^ Cobitis taenia "> < 48 * áb " ra) szintén nyúlánk testű, de oldalról olyan erősen lapított, keskeny hal, hogy egy szalagdarabra emlékeztet. Ez a tágtűrésű csíkfaj egymástól nagyon különböző környezetben is képes megélni, ezért a Bakony vidékén és peremterületein sokfelé elterjedt. Heckel Jakab már a múlt század közepén leírta előfordulását a Tapolca körüli ingoványokból. A kétéltűek és egyes hüllőfélék elsősorban az állóvizekre és környékükre jellemzők, folyóvizeknél inkább csak a megcsendesülő partszéleken, melléköblökben találhatók meg. A farkos kétéltűek Bakonyban élő fajai közül a kisebb állóvizekben leggyakrabban a pettyes gőte (Triturus vulgaris) fordul elő. A tófenéken lapuló vagy a nyílt vízben lebegő állatok sötétszínű hímjei könnyen felismerhetők csipkézett vagy hullámos háttarajukról, mely megszakítás nélkül folytatódik a hasonlóan csipkés-hullámos farokszegélyben. Barnás nőstényeinek nincs háttarajuk, farokszegélyük pedig sima élű. A farkatlan kétéltűek több fajjal is képviseltetik magukat. A vízhez erősen kötődő unkák és zöldbékák közül a sekély, növényzettel dúsan benőtt tavacskákban és a zsombékos biotópokban a vöröshasú unkával (Bombina bombina) találkozhatunk a leggyakrabban. Az apró, kifejletten is csak 4-5 cm-es béka neve szürkésfekete-kékesfekete színű hasának narancsvörös foltozottságára utal. Az idehaza ugyancsak általánosan elterjedt zöld- vagy vízibékák csoportjába tartozó fajok - tavibéka (Rana ridibunda), kis tavi béka (Rana lessonae), ill. hibridjük, a kecskebéka (Rana esculenta) - egyedeivel szintén sokfelé találkozhatunk a Bakonyban. A legtöbb békát tavasszal láthatjuk e biotópokban, amikor nagyobb távolságból is felkeresik a vizeket, hogy lerakhassák petéiket. Az ún. "szárazföldi" békákkal - pl. barna ásóbéka (Pelobates fuscus), barna varangy, zöld varangy, zöld levelibéka, erdei béka (Rana dalmatina) itt csak ilyenkor, s csupán rövid ideig találkozhatunk, mivel a peterakást követően visszatérnek megszokott szárazföldi élőhelyeikre. A kocsonyás cso-
