H. dr. Harmat Beáta szerk.: A Bakony – A természet kincsestára (Ismeretterjesztő kiadványok; Zirc, 2008)

A Bakony hegység állatvilága

45. ábra: Nagypettyes szemesholyva (Keve & Andor nyomán, 1963) censis) csak az Északi-Bakony hideg patakvölgyeiben fordul elő. Zárt erdők­ben, a csobogó patakok mentén akadhatunk a dunántúli vízifutrinkára (Cara­bus nodulosus). Ez a faj sajátos módon, víz alatt mászkálva kutat zsákmánya után. A bakonyi patakok környékén ma még sokfe­lé megtalálhatók a tegzesek. Ragadozó lárváik n ««=* vízben fejlődnek, nagy részük a fajra jellemző |JM \ házat, azaz tegezt épít puha, hernyószerü teste y jj v \ ^öré törmelékből, apró kavicsokból. Ennek alakja hasonlít az őseink által nyíltartónak használt fá­ból vagy bőrből készült tokhoz, innen ered a rend neve. Haltáplálékként és a vízminőség romlását jelző indikátorszervezetekként egyaránt fontos szerepet töltenek be a vizek életében. A fekete­foltos mocsártegzes (Grammotaulius nigropunc­tatus) kevésbé érzékeny a víz szennyezettségére, mint a barnás mocsártegzes (Stenophylax permis­tus), mindkettő megtalálható a Bakonyban. A vizes élőhelyek jellemző állatai a két­szárnyú rovarok népes rendjébe tartozó különféle szúnyogok. Közülük az ember számára is gyak­ran sok kellemetlenséget okoznak a csípőszú­nyogok. A legnagyobb faj- és egyedszámban vi­zeink környékén a hasznos (nem csípő!) árva­szúnyogok olykor szinte hihetetlen tömegben va­ló rajzását figyelhetjük meg. Lárvájuk vízben fej­lődik, haleledelként (és más állatok táplálékaként is) fontos szerepük van a vízi ökoszisztémákban. Környezetvédelmi szempontból pedig azért is fontosak, mert a vizek eutrofizációjában kulcs­szerepet játszó foszfor mennyiségét csökkentik azáltal, hogy lárvaként a testük felépítéséhez fel­használják a vízben található foszfort, kifejlődve pedig, miután elhagyják a vizet, magukkal viszik ezt a „beépített" foszformennyiséget. Ezek az ap­ró termetű szúnyogok nagy számuk miatt megdöbbentő (több tíz tonnára be­csült) mennyiségű foszfort visznek ki évente a Balatonból. 46. ábra: Balatoni hínárbo gár (Pál nyomán, 1996)

Next

/
Oldalképek
Tartalom