H. dr. Harmat Beáta szerk.: A Bakony – A természet kincsestára (Ismeretterjesztő kiadványok; Zirc, 2008)

A Bakony hegység állatvilága

38. ábra: Rozsdás csuk tes tulajdonsága, hogy ha hátukra fordulnak, mellnyúlványuk segítségével, az előtör hirtelen mozdulatára fel tudnak pattanni. Ezzel a módszerrel támadóik elől gyakran nyernek egérutat. A mezőgazdasági művelés alatt álló területek általában nem őriznek különleges állatvilágot. Az itt élő fajok legnagyobb része máshol is előfordul, tág ökológiai igénnyel rendelkezik, ún. „közönséges" faj. Ritka kivételként megemlíthetjük a Tettigonia caudata nevű szöcskét, amely a közelmúlban a Bakonyra új fajként került elő egy Lókút melletti agrárterületről. Ritkaságát az magyarázza, hogy Magyarországon a vegyszerezés-mentes mezőgazdasági parcellákban él. Ezek szinte teljes eltűnése vonta magával a farkos lombszöcske erőteljes visszaszorulását is. A rétek, legelők, kaszálók gerinces állatvilágát leginkább az itt élő madárfajok sokasága jellemzi, bár mellettük néhány kétéltű-, hüllő- és emlősfaj is előfordul. A barna varangy, a zöld levelibéka vagy az erdei béka éppúgy gyakori, mint a sokfelé fellelhető fürge- és zöld gyík, vagy a vízisikló. A költőmadarak között több olyan faj is található, mely a korábban ismertetett élőhelyeken nem, vagy csak ritkán fordul elő. A fürjek (Coturnix coturnix) májusban és júniusban felhangzó "pitypalatty"-tyolását például a vetéseken kívül szinte csak ezeken a területeken hallhatjuk. A nedves réteken, kaszálókon nyár eleji éjszakákon többfelé is felhangzik a magas növényzetben megbújó haris {Crex crex) hímjeinek jellegzetes, kéttagú, reszelős-harsogó hangja. Ez a madár világszerte a veszélyeztetett fajok közé tartozik. Amennyire rejtett életmódot folytat a haris, 39. ábra: Bíbic (Van den Bergh nyomán, 1978)