H. dr. Harmat Beáta szerk.: A Bakony – A természet kincsestára (Ismeretterjesztő kiadványok; Zirc, 2008)

A Bakony hegység állatvilága

annyira könnyű észrevenni az ugyanitt élő rozsdás csukot (Saxicola rubetrá) (38. ábra). A rigófélék családjába tartozó, közel verébnagyságú, felül rozsdabarna, alul világos színű és feltűnő fehér szemsávot viselő kismadár ugyanis többnyire valamely kimagasló növény csúcsán ülve lesi táplálékát. Vonulási időszakban a költőfauna itt élő tagjai mellett természetesen olyan fajok is feltűnnek e területeken, melyek rövid időre, csak táplálkozni vagy megpihenni érkeznek ide. Ilyenkor a hazánkban rendszeresen fészkelő bíbicek (Vanellus vanellus) (39. ábra) kisebb-nagyobb csapatai éppúgy előfordulnak, mint a Magyarországon ritka költőmadárnak számító nagy póling (Numenius arquatá) egy-egy példánya vagy olyan nálunk telelő északi fajok, mint a nagy csapatokban járó fenyőrigó (Turdus pilaris) és a magányosan látható nagy őrgébics (Lanius excubitor). E gyepterületeken sokfelé látható apró földkupacok egyik rejtett életű kisemlősünk, a közönséges vakond (Talpa europaea) jelenlétére utalnak. Ez a talajban élő rovarevő állat hazánkban igen gyakori és a Bakonyban is általánosan elterjedt. Vizek, vízpartok A Bakony forrásai, patakjai, állóvizei és a partszegélyek jellemző állattársulásoknak adnak otthont. A fajok számát tekintve a puhatestűek törzse áll a második helyen az állatvilágban. Hazánkból eddig 240 fajukat mutatták ki, a hegység területéről 109 került elő. Az erdei-mezei fajok mellett jelentős a vízben, vízpart- JBm \ okon élők száma is. Közülük az egyik különlegesség a nyugati ajtóscsiga (Pomatias elegáns) (40. ábra), mely- f/f"^ nek fő elterjedési területe a Földközi-tenger vidéke. A Bakonyban elsősorban a tihanyi Cyprián-forrás környékén él, nevét arról kapta, hogy házának nyílását héj fedő- 40. ábra: Nyugati vei zárja le. Gyakran találkozhatunk nedves területeken ajtóscsiga legnagyobb termetű csigánk, az éti csiga (Helix pomatia) (Adam nyomán, szép példányaival. Mindkét faj védett. Különleges élet- \960) módú, de többfelé elterjedt faj a fialló csiga (Viviparus contectus). „Elevenszülő", azaz petéi még az anya testében kifejlődnek, s a kikelő kicsik azonnal önálló életre képesek. Dús növényzeni, tiszta vizekben találkozhatunk a búvárpók, a mesebeli „vízipók" (Argyroneta aquatica) (41. ábra) példányaival. Az állat szinte egész életét a vízben tölti, a levegőbuborékokat testének finom szőrei között szállítja a víz felszínéről búvárharangjába - itt fogyasztja el zsákmányát, ki-