H. dr. Harmat Beáta szerk.: A Bakony – A természet kincsestára (Ismeretterjesztő kiadványok; Zirc, 2008)

A Bakony hegység állatvilága

gyepeknél. A nedvesebb réteken gyakran találkozhatunk a rendkívül dekoratív megjelenésű, sárga, fekete, fehér csíkos potrohú darázspókkal (Argiope bruennichi). Jellegzetes hálójának közepe sűrű szövésű és egy vagy két sugárirányban futó, X alakú fehér „stoppolás" díszíti. Szárazabb, nyílt napos területek gyors mozgású faja a csodáspók (Pisaura mirabilis), melynek hímje a párosodáskor zsákmányállatot ajándékoz a nősténynek. Rovarvilága is sokszínűbb és változatosabb. Ernyős virágzani növényeken mindenhol találkozhatunk a csíkos pajzsospoloska (Graphosoma lineatum) (37. ábra) példányaival, amint szinte ellepik az egész növényt. Füves területeken, de néha városi parkokban is előfordul a fekete gyalogcincér (Dorcadion aethiops). A gyalogcincérek fűcsomók közt élnek és mivel repülni nem tudnak, örökös gyaloglásra vannak ítélve. Hasonló sorsa van az erősen kitinizált testű gyepi gyaloglevelésznek (77marcha goettingensis) is. A duzzadt potrohú közönséges nünüke (Meloe proscarabeus) sem képes a repülésre. A nünükék a hólyaghúzó bogarak családjának tagjai, e fajok testnedve mérgező cantharidint tartalmaz. Ez az alkaloida az embernél heveny vérbőséget okoz, ezért egyes fajaikból régen szerelmi báj italt készítettek. Elsősorban az Alföldön él, de a Bakony gyepterületein is többfelé előfordul a védett aranypettyes bábrabló (Calosoma auropunctatum). Szántóterületeink egyik leggyakoribb futóbogárfaja a nagy selymesfutrinka (Pseudoophonus rufipes), elnevezése a testét sűrűn borító sárga szőrözetre utal. A legelésző állatok rostokban gazdag ürüléke alapvető táplálékforrást nyújt a ganéjtúró bogarak számára. A nagy testű növényevők trágyájában élnek a védett holdszarvú ganéj túrók (Copris lunaris), melyek példás szülők. Kora tavasztól július végéig érlelik a föld alatti kamrájukba lehordott trágyalepényt. Az érett lepényből a nőstény kis galacsinokat formáz, ezekbe helyezi petéit, melyeket kikelésig őriz. Különböző pázsitfüvek szárában fejlődnek a rendkívül karcsú szalmacincérek. A Bakony meleg füves területein a szalmacincér (Calamobius filum) és a hengeres szalmacincér (Theophilea subcylindricollis) is többfelé előfordul. Mezőgazdasági területeken esetenként védekezni kell a réti pattanóbogár (Agriotes spuiator) növényi gyökerekkel táplálkozó lárvája (drótféreg) ellen. A pattanóbogarak jellegze37. ábra: Csíkos pajzsospoloska (Zahradnik & Cihar nyomán, 1978)