H. dr. Harmat Beáta szerk.: A Bakony – A természet kincsestára (Ismeretterjesztő kiadványok; Zirc, 2008)
A Bakony hegység állatvilága
28. ábra: Erdei cickány (Kowalskiego nyomán, 1964) területein mintegy 30 pár fészkelését tartjuk nyilván. Mivel a költöpárok revírje a 100 km 2-t is elérheti, a költési időben táplálék után kutató szülők fészkelőhelyüktől akár 5-10 km-re is felbukkanhatnak. Többnyire párban járnak, sokszor köröznek ragadozó madarak módjára, s ilyenkor jól látható ék alakú farkuk és erős csőrük is. Egymással kommunikálva mélyhangú korrogásuk („korr-korr") messzire hallatszik. Viszonylag gazdagnak mondhatjuk a bükkösök emlősfaunáját is. A cickányfélék közül itt inkább a hűvösebb, nedvesebb klímát kedvelő erdei cickány (Sorex araneus) (28. ábra) fordul elő. Gyakori, általánosan elterjedt kisemlősünk. A denevérek (29. ábra) vagy "bőregerek" a cickányokhoz hasonlóan rovarevő, s közismerten éjszakai életmódot folytató állatok. Magyarországi fajaik (26) közül a Bakonyban eddig 21 előfordulását sikerült kimutatni. Az "épületlakó denevérek" többnyire a lakott területeken található építményekben lelhetők fel, míg az "erdőlakó denevérek" a domb- és hegyvidéki lombos erdőkben élnek. Az erdőlakó fajok többsége nyáron az idős erdőkben lévő faodvakban található meg, míg néhány faj ilyenkor is barlangokban él. A hegységben gyakori korai (Nyctalus noctulá), nagyfülű {Myotis bechsteini) és barna hosszúfülű-denevér (Plecotus auritus), valamint a ritkának mondható durvavitorlájú (Pipistrellus nathusií) és Brandt denevér {Myotis brandtí) az előbbi csoportba tartozik, míg a ritka kereknyergű patkósdenevér (Rhinolophus euryalé), a hosszúszárnyú (Miniopterus schreibersí) és az északi denevér (Eptesicus nilssoní) az utóbbi csoportba. Egyes fajok már világosban 29. ábra: Az „épületlakó előjönnek rejtekhelyeikről, s csapongva röpködő közönséges denevér egyedeik ilyenkor gyakran megfigyelhetők az er(Myotis myotis) ma még dők lombkoronája fölött. Telelésre általában a gyakori (Kowalskiego barlangokba húzódnak vissza. A sziklás szurdoknvomán, 1964)
