H. dr. Harmat Beáta szerk.: A Bakony – A természet kincsestára (Ismeretterjesztő kiadványok; Zirc, 2008)

A Bakony hegység növénytakarója

inak utódain. Fényigénye jól illusztrálható az erdöszéleken is, ahol a fényben gazdag oldalon a szélső fák lombkoronája a földig ér, szemben az erdő felőli oldallal, ahol az alsó ágak magasan, a lombkoronában vannak. így jól megkülönböztethető az irtásrét mellett felnőtt bükkös erdő a félig levágott bükköstől. Utóbbinál messziről látható a szélső fák magasra törő, ezüstszürke, alul teljesen ágatlan törzse. A bükkös magas lombkoronája felül jól záródik, ennek következtében a talajszintre a beeső fénynek csak 1/80-ad része jut le. Ezért cserjeszintje fejletlen vagy teljesen hiányzik, gyepszintje változó borítású, de mindig kevés fajból álló. Kevesen tudják, hogy a jól ismert bükkös kép, a természet katedrálisa kialakításában az állatvilág is részt vesz. Ha egy idős bükkös foltot olyan módon kerítünk körbe, hogy oda a növényevő nagyvadak ne tudjanak bemenni, az erdőalkotó fafajok fiatal egyedei sűrű cserjeszintbe állnak össze, s a bükkös külső képe alaposan megváltozik. Az erdészeti irodalom gyakran foglalkozott a bükkös élőhelyek elgyertyánosodásával, a gyertyán túlsúlyba kerülésével. Ez a jelenség ma már jól magyarázható. A kevés gyertyán eleggyel bíró bükkös avarszintjében idővel vastag, száraz, lassan lebomló bükkavar halmozódik fel. A lehulló bükkmakk e vastag, száraz rétegre hullva nem jut talajhoz, nem képes csírázni, ezért a bükk nem tud természetes úton újulni. A gyertyán repítő készülékkel ellátott termését a szél bejuttatja az avartakaró alá, csírázása, az újulat megjelenése nem akadályozott. A gyertyántörzsek száma idővel megnő, a bükk visszaszorul. A vékony, puha levelekből álló gyertyánavar azonban gyorsan lebomlik, s az időközben a lebomlás folytán elfogyó bükkavar alól előbukkan a humuszos talajfelszín, a bükkmakkok ismét csírázásra alkalmas közeghez jutnak. Ezáltal a bükk az ál- g ábra: Tarka lednek lományban ismét felszaporodik, s a fo- (Csapody nyomán, 1934) lyamat kezdődik elölről. Fentiekből következik, hogy még a klímazonális természetes társulás sem statikus, hanem periodikusan változó életközösség. A bükkös öv ugyancsak több társulással bíró gyűjtőfogalom. A Bakonyban a nyugat-középhegységi bükkös terjedt el, amely meszes alapkőzeten