H. dr. Harmat Beáta szerk.: A Bakony – A természet kincsestára (Ismeretterjesztő kiadványok; Zirc, 2008)

A Bakony hegység növénytakarója

(mészkő, dolomit) képződött rendzinákon, löszön és lejtőhordalék talajon egyaránt megtalálható. 30 m feletti magasságot elérő lombkorona szintje jól záródik, cserjeszintje nagyon gyenge, elsősorban alacsony cserjékből áll: jellemző tagja a társulás latin nevében is szereplő babér boroszlán (Daphne laureola) és rokona, a farkas boroszlán (D. mezereum). A látszólag egyhangú lombkoronájú bükkösben több fafaj is megtalálható. Leggyakoribb ezek közül a gyertyán, jóval ritkábbak a következő fajok: nagylevelü hárs (Tilia platyphyllos), kislevelű hárs (T. cordata), korai juhar (Acer platanoides), hegyi juhar (A. pseudo-platanus), magas kőris (Fraxinus excelsior). A bükk lombfakadását megelőzően gyepszintjét kora tavaszi növények virágszőnyege borítja: keltike fajok (odvas keltike (Corydalis cava), bókoló keltike (C. intermedia), törpe keltike (C. pumila)), galambvirág (Isopyrum thalictroides), hóvirág (Galanthus nivalis), hagymás fogasír (Dentaria hulhiferd), bogláros szellőrózsa (Anemone ranunculoides), tavaszi lednek (Lathyrus vernus), medvehagyma (Allium ursinum). A szártalan kankalin (Primula vulgaris), tavaszi tőzike (Leucojum vernum), tarka lednek (Lathyrus venetus) (8. ábra) és a magyar varfü (Knautia drymeia) (9. ábra) a bakonyi bükkösökre jellemző atlantikus fajok. A bükk kilombosodása utáni fényviszonyokat már csak kevés faj képes elviselni, ezek azonban helyenként jelentős borítást érhetnek el. Példaként a szagos mügét (Galium odoratum) és a bükksást (Carexpilosa) említhetjük. 9. ábra: Magyar varfü (Csapody nyomán, 1934)